„Ha világra hozol egy gyereket, öltözteted, táplálod, és rácsos ágyba fekteted. De ha a baba holtan születik, akkor koporsóba teszed és tisztességesen eltemeted" – összegezte a BBC-nek Gallardo a véleményét arról, hogy mi a teendő egy gyermek világrahozatala után. Ám az asszony tisztában van azzal, hogy egyes nők nem kívánják megtartani a babájukat.
„Ezek fiatal nők, gyakran csak lányok, akik nemi erőszak vagy vérfertőzés áldozatai lettek. Ha az apjuk vagy a mostohaapjuk megerőszakolja őket, túl rémültek ahhoz, hogy felszólaljanak a saját érdekükben. A nemi erőszakot elkövetők gyakran azok, akik biztosítják a család megélhetését" – mondja Gallardo, aki 16 évesen maga is nemi erőszak áldozatává vált.
Ez 1976-ban történt, egy a szomszédságban lakó férfi volt az erőszaktevő. Gallardo teherbe esett, szült egy kislányt, akit aztán fel is nevelt. Ezért is ütötte annyira szíven a szeméttelepen talált kicsi; úgy érezte, akár az ő lánya is lehetne.
„Elég szerencsés vagyok, mert miután megerőszakoltak, annyi támogatást kaptam a barátaimtól, hogy képes voltam továbblépni. De ha én is magamra maradtam volna, talán ugyanolyan tehetetlennek érzem magam, mint ők" – meséli.
A csecsemőktől való megszabadulásnak van egy másik nyomós oka is: a szegénység. Ezek a nők egész egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy etessenek egy babát.
Nehéz megbecsülni, hogy hány csecsemőt dobnak ki Chilében a szemétbe. A hivatalos statisztikák szerint évente nagyjából 10-et, de a valós szám ennél jóval magasabb lehet. A legtöbb szeméttelep zárva van a nagyközönség előtt, így az oda kerülő babákat senki nem találja meg, vagy titokban tartják.
Gallardo vágya, hogy tegyen valamit a Puerto Monttnál talált kislányért, egy hosszú bürokratikus folyamat kezdete volt. A gyermeket Aurorának nevezte el a hajnal római istennője után, aki megtöri az éj sötétjét.
Biológiai hulladékból emberi lény
Aurora testét megszerezni és eltemettetni nem volt könnyű. Chilében, ha egy halott babáról nem lehet tudni, hogy kihez tartozik, úgy kezelik, mint a sebészeti hulladékot, amit egyszerűen megsemmisítenek. Gallardónak azt elég gyorsan sikerült elérnie, hogy ezt a folyamatot megállítsák.
Ahhoz, hogy a babát emberi lényként kezeljék, az orvosnak kell bizonyítványt kiállítania az élve születésről. Aurora esetében ilyen regisztráció nem történt, így utólag kellett intézkedni, ehhez pedig meg kellett vizsgálni a kislány holttestét.
Az abortusz illegális Chilében, ráadásul, ha egy nő elhagyja a gyermekét, akkor is öt év börtönnel büntethető, ha a kórházra bízza – az anyák tehát mindenképpen bűnhődnek a nem kívánt terhesség miatt, ezért az orvosok gyakran inkább azt mondják, hogy a baba halva született.
|
| Ezekkel a plakátokkal hívja fel a figyelmet Gallaro arra, hogy sokan kidobják a gyermeküket, míg mások adoptálásra várnak Fotó:Facebook |
Gallardónak előbb örökbe kellett fogadnia Aurorát, hogy rendelkezhessen a kicsi testével. Emiatt az ügyben eljáró bíró kezdetben gyanakodott, hogy esetleg ő a biológiai anya, és csak a bűntudat miatt akarja utólag visszakapni a picit, hogy legalább eltemethesse.
Miután bebizonyosodott, hogy Gallardót csak a jó szándék vezérli, a bíró kijelentette, hogy ez a legfurcsább eset, amivel valaha is találkozott, Chilében ugyanis még soha senki nem akart örökbe fogadni halott csecsemőt. De azt is hozzátette, hogy hite szerint az asszony helyesen cselekszik.
A bírói jóindulatnak is hála néhány hónapon belül sikerült elintézni az adoptálást, az asszony megkapta Aurora testét, és eltemethette. A temetésre 500 ember, köztük orvosok, ápolók, újságírók, helybéli lakosok, gyerekek és a bíró jelent meg. Gallardo szerint az egésznek olyan hangulata volt, mint egy születésnapi bulinak, mindenki azért jött el, hogy Aurora nagyon rövidre szabott életét ünnepelje. Az emberek énekeltek, zenéltek, és volt, aki a babáról írott versét is előadta.
A chilei törvények mindenképp büntetik a nőt
Bernarda Gallardo épp ezt szerette volna elérni, hogy minél többen eljöjjenek és minél nagyobb figyelmet kapjon az eset. Az emberekben tudatosítani akarta, hogy egyesek a tiltott abortusz és a babáról való nyílt lemondás büntethetősége miatt kidobják a gyermekeiket, miközben csak a vidéken átlagosan négy család szeretne adoptálni.
A temetés után nem sokkal azonban újabb halott csecsemőt találtak a szeméttelepen, egy kisfiút. Gallardo rendkívül csalódott volt, hogy minden munkája hiábavaló. Az emberek azonban már ismerték őt, és elkezdték kérdezgetni, hogy fog-e valamit tenni a kisfiúért is. Végül úgy döntött, hogy kiposzterezi Puerto Montt szeméttelepeinek környékét. A plakátokra azt írta: Ne dobd a babádat a szemétbe! Majd kampányolni kezdett, hogy minél több embernek felhívja rá a figyelmét, csak az elmúlt időszakban két halott babát is találtak a szemétben – Aurorát és Manuelt.
Így nevezte el ugyanis a kisfiút, akit szintén örökbe fogadott és a kislány mellé temetett. A következő 12 éven még két halott csecsemővel tett így. Aurora, Manuel, Victor és Cristobal mind egy sírhelyen nyugszanak. Most egy kislányt szeretne adoptálni, Margaritát.
A házas, két gyermeket nevelő Bernarda Gallardo ma úgy látja, hogy sok minden változott Chilében. Az oktatásban már nagyobb figyelmet kap a családon belüli erőszak megelőzése és kezelése, illetve családtervezési tanácsadás is van, ám úgy gondolja, hogy az ország törvénykezése még mindig merényletet követ el a szegénységben élő és megerőszakolt nőkkel szemben.
Konkrétan azt szeretné elérni, hogy a nem kívánt babákat az anyáik védett helyre tehessék ki, elképzelése szerint kórházakban.
|
| Bernarda Gallaro rendszeresen látogatja a gyerekek sírját. Fotó: Facebook |
Időközben a halott csecsemőket örökbefogadó asszony véletlenül megtudta, hogy a családja érintettebb a kérdésben, mint hitte. Mint kiderült, az egyik nagymamája is elhagyott baba volt. Őt egy zárda lépcsőjén találták Olaszországban.
A történet megihlette Rodrigo Sepulveda chilei rendezőt. Díjnyertes filmje, az Aurora 2014-ben került a mozikba, és az egész világon több filmfesztiválon is bemutatták.
Bernarda Gallardo gyakran kilátogat adoptált gyermekei sírjához, és látja, hogy idegenek virágokat hagynak ott. Néha arra gondol, hogy talán a kicsik biológiai anyái is el szoktak jönni titokban, és vigaszt nyújt számukra a tény, hogy van egy hely, ahol gyászolhatnak.
