Elhozta-e a huszonöt évvel ezelőtti rendszerváltás a színházaknak is a szabadságot? Egyáltalában, mi a szabadság a színházakban? Erről beszélgetett, vitázott csütörtök este a budapesti Lengyel Intézetben Tadeusz Slobodzianek lengyel író, színházigazgató (A mi osztályunk, Ilja próféta) és Spiró György magyar író. Az előbbi színháza, a varsói Drámai Színház nemrég mutatta be utóbbi Az imposztor című, először 1983-ban színpadra állított fergeteges darabját. Az asztalnál ülőkhöz csatlakozott a varsói előadás rendezője, Máté Gábor is. A vita, amelyet Pászt Patrícia moderált, barátságos volt, de sokszor vált konfrontatívvá.
Mennyire függ a színház a politikától? Slobodzianek szerint míg 1990 előtt cenzúrával és sok feljelentővel kellett megküzdeni a színházban, a rendszerváltás után a hivatalos cenzúra megszűnt, de a feljelentők megmaradtak. Máté Gábor úgy véli, hogy a rendszerváltással a színház sokat vesztett fontosságából. „Akkor rabok voltunk, de a tehetség és a középszer a helyén volt. Ma a középszer érvényesül könnyebben” – mondta a színész, rendező, a Katona József Színház igazgatója. Spiró György rámutatott, hogy a központi cenzúra ugyan megszűnt, de helyi szinten tovább él.
„Most nevekre mondanak ki tilalmat” – emelte ki az író. A politikai hatalmaktól való függés szerinte továbbra is megmaradt, mert a színházak a jegybevételből nem tudják fenntartani magukat. Mi a siker? Spiró György szerint prózai művel ma nem lehet bekerülni az első tíz legsikeresebb darab közé, de nagy vívmány, hogy a színházak megőrizték közönségüket, a régi publikum helyére belépett a fiatal közönség. Úgy gondolja, hogy a nézőket elbutítja, a színházi élmény befogadására alkalmatlanná teszi a szappanoperákat, „szent rágógumit” gyártó televízió.
Összeesküvés-elmélet
Amikor 1981-ben magyarul megjelent Spiró György Az Ikszek című műve, sokan kulcsregényt láttak benne. Volt, aki mást érzékelt. Sohasem felejtem el, amint varsói lakásában Spiró könyvét mint lengyel gyalázó összeesküvést támadta Jerzy Robert Novak. Az akkor a kádári modell nagy hívének tartott történész minden lehetséges nyílt és titkos fórumon feljelentette az írót.
Nekem szegezte a kérdést: mit szólnál ahhoz, ha Kossuthot, Széchenyit ilyen nemtelenül mutatná be egy lengyel író? Bevallottam, nem rendítene meg a dolog, de ezzel csak magamat ástam mélyebbre a szemében. JRN elérte, hogy Az Ikszek csak harminc évvel később, két évvel ezelőtt jelent meg lengyelül, Spirót pedig a varsói kormányzat kitiltotta a lengyel levéltárakból. A könyv nagy kritikai sikert aratott, JRN azonban továbbra is harcol a „judeobolseviki métely” ellen a Mária Rádióban. (M. G.)
Máté Gábor is úgy véli, hogy a toplistára a könnyebb, zenés darabok kerülnek, és ezek sokszor gyenge művek, kiváló színészi produkcióval. A színházigazgató arról beszélt, hogy a Katona nem tesz engedményeket, de kénytelen úgy alakítani a műsorstruktúrát, hogy a keresettebb, könnyedebb darabok gyakrabban, magasabb jegyárral kerüljenek műsorra. És valóban, értékes előadás is elvérezhet, ha a közönség nem díjazza. Slobodzianek arra panaszkodott, hogy a lengyel színházakban „radikális művészek” a külföldi fesztiválokra állítanak elő darabokat, amelyek ott sikeresek, de a hazai közönség előtt megbuknak. És mégis ezeknek jó a PR-juk.
Slobodzianek a kritikusok diktatúrájára panaszkodott. Felidézte, hogy majdnem elcsapták az igazgatói állásból, mert épp Spiró darabját mutatta be. A heccsajtóban publikáló konzervatív műbírálók és politikusok szerint ezzel foltot ejtett a lengyel színház évfordulóján. Spirónak két kamarateremben játsszák csak darabjait. Két éve megjelent Helló, Doktor Mengele! című drámájáért sem jelentkezik magyar színház. Slobodzianek társadalomkritikus művei sem kerülnek hazai színpadra. Van tilalmi lista, vagy óvatosság mozgatja a színházakat?
A varsói Teatr Ddama Tyczny március 19-én érkezik Debrecenbe Spiró György Az imposztor című darabjával, amelynek rendezője Máté Gábor. A vendégjáték társszervezője a budapesti Lengyel Intézet.
