Kékesdi oldott hangulatú írásokban számolt be a kubai vezető látogatásáról. Többször megjegyezte, hogy Castro valóban érdeklődött minden után, jegyzetelt, kérdezett, sőt közbevágott, ha számára unalmas volt az előadás. Kedvtelve írta le, hogy a kubai hatalmas termetű férfi és a magyar vendéglátókhoz képest fiatal (46 éves volt ekkor), dinamikus ember. Összességében a lap nem volt visszafogott. Kékesdi tárcát is írt Castróról. Szangvinikus, mozgékony emberként, kíváncsi és jó humorú férfiként ábrázolta, aki nem szereti a kötöttségeket és a külsőségeket. Mindig készen áll a vitára – írta a lap szerzője. Erről a kubaiaknak, meglehet, otthon más tapasztalataik voltak, de elképzelhető, hogy ez a kitétel a két ország vezetőinek korábbi feszültségeire is utalt.
Castro és Che Guevara a hatvanas években nem kedvelte a magyar „gulyáskommunizmust”. Elvárták volna: a magyarok is inkább nélkülözzenek a világforradalom mielőbbi gyors lebonyolítása érdekében. Guevara meglehetősen epésen írt az akkori Magyarországról, itt szerzett benyomásairól. Naplóját az akkori Kossuth Kiadó zárt kiadványként juttatta el a kiválasztott keveseknek. Castrónak az 1972-es lapban közölt megnyilvánulásai erre az ellentétre már nem vagy csak alig utalnak. A magyar politika ekkor már nem volt oda a forradalmi kalandorért és kalandokért. A Guevara-kultuszt sem szorgalmazták hivatalosan, közben voltak fiatalok, akik lelkesedtek a világforradalmi romantikáért és a szivarozó hősökért. Guevara már öt éve halott volt. (Úgy tudni, a bolíviai hatóságok egy magyar diplomatára bízták: juttassa el üvegládikában a gerilla levágott és bebalzsamozott karját a Budapest–Moszkva–Havanna útvonalon Kubába.)
A tudósítások arra utalnak, hogy a magyar vezetés vállalta a kubai gazdaság, oktatás, hadsereg támogatását. Addigra Kuba a szovjet világ része lett, elmúltak az 1961-es rakétaválság utáni félreértések is. Castro európai körutazása jelezte, hogy a szigetállam a KGST és a szovjet katonai szövetségi rendszer tagja. Az, hogy zöld színű katonaruhájával és macsó közvetlenségével kilógott az unalmas, öltönyös káderek közül, csak növelte a propagandaértékét.
Castro olyan üzemeket, intézményeket látogatott végig, ahonnan támogatás érkezhetett Kubába. Elment a Kőbányai Gyógyszerárugyárba (Richter Gedeon), és tiszteletbeli tagja lett az üzem KISZ-brigádjának. Sőt Leszkovics Margit brigádvezető felkérésére a brigádnaplóba is bejegyzést tett. Hasonló gesztusokat akkoriban egy szocialista országból érkezett külföldi sem úszhatott meg.
