galéria megtekintése

Jóllakott koldusok

11 komment


Bodnár Zalán

Minden várakozást alulmúlt a dá­niai kézilabda-vb-n a magyar női válogatott: a nyolcaddöntőben váratlanul kikapott a lengyelektől, így nem jutott tovább, és minden bizonnyal az olimpiai részvétel is álom marad. A 11. helyezés minden idők leggyengébb női vb-szereplése. Pálinger Katalin csapatmenedzser, a hazai szövetség alelnöke a visszaút előtt, a repülőtérről adott interjút a Népszabadságnak.

– A kiesésnek nyilván megannyi oka van. Ön szerint mi vezetett a korai búcsúhoz?

– Jó lenne tudni... A meccs után a stábtagokkal az éjszakába nyúlóan beszélgettünk, de egyelőre nem látunk tisztábban. Ennek a kudarcnak nem látszottak az előjelei, az edzéseken jó teljesítményt nyújtottak a lányok, nem akadt probléma a csapategységgel sem. Mégis ez lett a vége. A leginkább az fáj, hogy sokkal gyengébb ellenféltől kaptunk ki, amelyet bármikor, bármilyen körülmények között felül kellett volna múlnunk.

– Tehát nem az ellenfél volt túl erős? Noha a korábbi hetvenöt meccsen a magyar válogatott csak nyolcszor szenvedett vereséget a lengyelektől, és a tavalyi Eb-n is hatgólos magyar győzelem született, a vb előtt több szakértő a lengyel kézilabda aranykorának eljövetelét vizionálta.

 
Planéta, Pálinger, Triscsuk
Planéta, Pálinger, Triscsuk
Korponai Tamás / Népszabadság

– Szó sincs erről, minden poszton jobb játékosaink vannak. A legkiválóbb lengyel, Kudlacz-Gloc a Lipcsében játszik, amely nemzetközi szinten nem ért el semmit. Bár To­mori és Görbicz térdsérülése – előbbinek hat, utóbbinak két hónapot kell kihagynia (a szerk.) – is nagyban befolyásolta a mérkőzést, ez nem lehet mentség. Ami a meccset végképp eldöntötte, az az, hogy sokkal sikeréhesebbek voltak.

– Hornyák Dóra is azt nyilatkozta a mérkőzés után, hogy „lelketlenek voltunk, nem küzdöttünk”. Miként fordulhat ez elő, pláne a vb-n?

– Nem tudom, a lányok mennyire értették meg, hogy milyen lehetőség előtt álltak, elvégre többségüknek ez lett volna az egyetlen alkalma, hogy olimpián szerepelhessen. Edzői módszerekkel nehéz ellensúlyozni, ha a játékosok nem érzik át a helyzetet. Ám azért, hogy a lelki felkészítés nem sikerült, a stábnak is vállalnia kell a felelősséget.

– Németh András szövetségi kapitány (aki interjúnk készítése után, szerda délelőtt lemondott posztjáról - a szerk.) azt mondta: „Nagyot lépnénk előre, ha kiderülne, mikor harapunk és mikor nem.” Mi az oka annak, hogy feltűnően rapszodikus az együttes?

– Valóban kiszámíthatatlan volt a teljesítményünk, a Montenegró elleni súlyos vereségre ugyanúgy nem számított senki, mint a Dánia elleni magabiztos győzelemre. Talán ha a lengyelek ellen sikerült volna valahogyan kicsikarni a továbbjutást, a negyeddöntőben megint a másik arcunkat mutattuk volna.

– Olyan hangok is hallatszottak a torna előtt, hogy akár világbajnok is lehet a csapat. Nyilván nem ez volt a realitás, de a tizenegyedik helyezés sem feltétlenül az. Mit gondol erről?

– Azt, hogy a negyedik-ötödik legjobb csapat a miénk, de ezt be is kellett volna bizonyítani. Nagy csalódás, hogy az olimpiai selejtezőről is minden bizonnyal lemaradunk.

– Az internetes kommentekből az derül ki: a szurkolók többnyire a szövetségi kapitányt és Planéta Szimonettát hibáztatják. Érdemes bűnbakot keresni?

– A játékosok közül senkire nem húznám rá a vizes lepedőt, különösen nem egyetlen játékosra. A csapat kapott ki.

– Milyen hosszú távú hatása lesz a magyar kézilabdára ennek a kudarcnak?

– Ezt most még ugyanolyan nehéz megmondani, amilyen nehéz volt a kiesést átélni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.