Brüsszel a migráció „társszervezője”

A résztvevők osztoztak abban az aggodalomban, hogy fenyegetést jelent az európai kultúrára, ha továbbra is nagy számban érkeznek Európába muszlim menekültek és bevándorlók. Jozef Banas az euró­paiakat „kényelmességgel, lustasággal, lomhasággal” vádolta, akik szerinte már gyerekeket sem akarnak csinálni. A szlovák író nem állt meg ennyinél, miután sarkos véleményt mondott Európáról, a nyugati világnak is üzent – hangzatos semmitmondással. Szerinte a Nyugatnak és Amerikának abba kell hagynia a bombázásokat, és nem szabad újra meglopnia azokat az országokat, amelyek valaha a Nyugat gyarmatai voltak. Az ő értelmezésében a Nyugat, amely annak idején gyarmatosította és kifosztotta ezeket az országokat, most azt várja el a kelet-európai országoktól, hogy a Nyugattal legyenek szolidárisak.

A belga fővárost szóba hozta előadásában Mircea Dinescu is, de más kontextusban: mint mondta, elmúltak azok az idők, amikor a magyar költők szerint isten magyarul beszélt, a román költők szerint meg románul, az erdélyi temetők is azt tanúsítják, hogy isten többnyelvű, a multikulturalizmus pedig nem Brüsszelben ellenjegyzett normatív affektálás. Azt nem fejtette ki, hogy mit ért normatív affektáláson.

falseBruzák Noémi / MTI

A muszlim veszélyről szólva Dorin Tudoran azt a rémisztően hangzó kérdést tette föl: „tényleg jó ötlet azt mondani, hogy a fanatikus dzsihadisták túl kevesen vannak ahhoz, hogy mindenkit megöljenek Európában?” Habár a számokkal szerinte nem szabad zsonglőrködni, ő maga kezdett zsonglőrködni, mondván: ha igaz, hogy a Földön élő 1,6 milliárd muszlimnak a 10-15 százaléka dzsihadista, akkor nem megnyugtató az az érv, hogy Európára csak a radikális iszlamisták jelentenek veszélyt.

Sárközi Mátyás is számokkal sokkolt: közlése szerint száz éve Egyiptomnak nyolcmillió lakosa volt, de ma nyolcvanmillióan élnek ott, és el lehet játszani a gondolattal, hogy mi lenne most Magyarországon, ha a lakosság lélekszáma hasonlóan alakul. A mohamedán családok gyorsan szaporodnak – fűzte hozzá –, ami éhínséghez és munkaerőhiányhoz vezet, majd Németországnak címezve kifejtette: ha szükségük van közel-keleti munkaerőre, Angela Merkel repülőket indíthatott volna a menekültekért, s akkor sokan nem fulladtak volna bele a tengerbe. Szerinte nem elfogadható az a módszer, hogy a fontosabb európai ügyekbe csak a nagyhatalmak szólhatnak bele, így hát – mint fogalmazott – „Orbán Viktor is addig ficánkol, míg kénytelenek lesznek odafigyelni rá”.

A kelet-európai kisebbségi érzéssel küszködő David Zabransky fölhívta az írók figyelmét: nincsenek abban a helyzetben, hogy Németországot tanítsák, ráadásul a Nyugat szemében Kelet-Európa alsóbbrendű régió, ahová a válság „új vasfüggönyt” emelt.

A rettegőknél higgadtabb hangot ütött meg Maciej Zieba, aki arra a kérdésre, hogy mit szól az európai menekültpolitikához, azt válaszolta: nem vitás, hogy egy kereszténynek nagylelkűnek és szolidárisnak kell lennie. Emlékeztetett Ferenc pápa üzenetére, miszerint meg kell nyitni a kapukat a rászorultak előtt, de nem mellékes – tette hozzá Zieba –, hogy menekültekről van-e szó, vagy gazdasági bevándorlókról. A rendezvény után azt kérdeztük tőle: mit szól hozzá, hogy Sadiq Khan személyében Londonnak muszlim főpolgármestere lett? Az atya azt felelte: az evangélium szerint gyümölcséről ismerszik meg a fa, ha tehát Sadiq Khan válogatás nélkül minden londoniért tenni akaró, jó főpolgármester lesz, akkor legyen.