A diktátor és a magyar hármasikrek

Nagy Tibor ­Afrika-specialistaként jutott fel a külügyi ranglétra csúcsára. Nagykövet kollégái csodálkoztak is, hogy a hidegháború idején miképpen vitte ilyen sokra valaki, aki egy ellenséges államban született. – Ebből sosem volt hátrányom, bár a kevesek közé tartoztam, akiket műszeres hazugságvizsgálatnak vetettek alá – meséli.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Abban is különleges, hogy alighanem az egyetlen amerikai nagykövet, aki nemcsak vendégként járt menekülttáborban, de élt is ott. Cikket írt arról, hogy a szovjet megszállás alól éppen csak felszabadult és életszínvonalában nem sokkal Magyarország fölött álló Ausztria milyen nagylelkű volt 1956-ot követően, s milyen kár, hogy egykori hazája most nem az.

Bárhol szolgált is Nagy nagykövet, ha voltak az országban menekülttáborok, mindig ragaszkodott hozzá, hogy ezeket sorra ­látogassa. Az afrikai menekülthelyzet, mint mondja, sok tekintetben hasonló a mostani közel-keletihez: a nagyhatalmak által meghúzott mesterséges határok azonos etnikumhoz tartozókat választanak el egymástól, miközben történelmi ellenségeket kényszerítenek közös államba. Így válság esetén az emberek inkább menekülnek a határon túlra, a sajátjaikhoz, mint hogy az országon belül maradjanak. – Ugyanez van a Közel-Keleten, ahol az egykori Levantét a brit–francia ­Sykes–Picot-paktum osztotta föl pont száz évvel ezelőtt. Ezért viselnek el a ­libanoniak vagy a jordá­niaiak akár többmilliós menekülthullámot, miközben az 500 millió lakosú, gazdag Európának sokkal kisebb számok is gondot okoznak – von párhuzamot afrikai tapasztalataival.

Nem csak Közép-Európa érzi magát megcsalatva

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Az amerikai nagyköveteknek csak egyharmada politikai kinevezett, s mindig figyelnek rá, hogy a háborúk, terrorizmus vagy éhínség által sújtott, problémás országokba hivatásos diplomatákat küldjenek. – Azt hiszem, a nagyköveteinket érő bírálatok egy része nem fair – védi kollégáit Nagy Tibor. Arra a felvetésre, hogy az Obama-adminisztráció elfordulni látszik Közép-Euró­pától, a volt nagykövet először is elmondta, hogy 2012-ben a republikánus elnökjelölt, Mitt Romney csapatának adott tanácsokat.

Ami a lényeget illeti: szerinte az afrikaiak még sokkal csalódottabbak, nekik eleve irreális elvárásaik voltak. Kenyában például azt mondogatták, hogy Amerikának előbb lett luo elnöke, mint nekik, merthogy ott az államfő hagyományosan a kikuyu etnikumhoz tartozik. – Szegény Obama elnököt és csapatát igazán sajnálom, mert ez eleve reménytelen helyzet volt. De az is igaz, hogy Afrika tartósan az utolsó helyen áll az amerikai külpolitikai prioritások listáján, sokkal hátrébb, mint Közép-Európa. Washington már megszokta, hogy Afrikában úgyis minden hétre jut egy válság – magyarázza a volt diplomata.

Az afrikai migránsok előtt a líbiai válság miatt megnyílt útvonal kapcsán a szakértő siet mindenkit megnyugtatni: az olyan országok, mint Nigéria, nem fognak összeomlani. – Dolgoztam Nigériában, mindig a szakadék szélén egyensúlyoznak, de sosem ugranak bele – fogalmazott, hozzátéve, hogy Líbia miatt kár Obamát hibáztatni, az ottani eseményekben Nicolas Sarkozy francia elnök játszotta a kulcsszerepet. – Afrikában gyakran többet kellett velük vitatkoznom, mint a szovjetekkel – emlékezett vissza a francia diplomatákkal fenntartott kapcsolataira.

Tiszta középkor

Nyugalomba vonulása után Nagy visszatért alma materébe. A Texas Tech nemzetközi kapcsolatokért felelős kancellárhelyetteseként folyamatosan keres külföldi diákokat. Az agyelszívással kapcsolatos közbevetésre az egyetemi oktatás globalizációjával felel. A helyzet nagyon hasonlít a középkorra, s a legjobb diákokat, akár szeretik ezt a kormányok, akár nem, természetszerűleg vonzzák a jobb lehetőségek. Világszerte milliók tanulnak külföldön, jóllehet az emberek ösztönösen szeretnek otthon maradni – hacsak nem érzik úgy, hogy nem hagynak nekik lehetőséget, nem kapnak elég levegőt, mert akkor viszont menni akarnak.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

– A fiataloknak most először világszerte ugyanazok az álmaik. Az ­etióp kecskepásztor fia ugyanúgy hozzáfér a mobiltelefonján az internethez, ugyanazokat a lehetőségeket látja, mint a fia­tal kínai, brazil vagy amerikai. Az ­afrikaiak fele tizenöt év alatti, s tíz év múlva nagy baj vagy éppen ­óriási lehetőség származik abból, hogy ezek a fiatal emberek belépnek a munkaerőpiacra. Vagy dinamizálják a világgazdaságot, és példátlan jólétet, tudományos-technikai fejlődést hoznak, vagy instabilitást, válságot és káoszt – jósolja.