„Csak Budapestről jöhetett az, aki utánad lép be a forgóajtóba és előtted lép ki belőle." A gyakran emlegetett mondás állítólag Neumann Jánostól származik, akinek gondolatai sok esetben évtizedekkel előzték meg korát. Nem véletlen, hiszen a „marslakók" egyike volt. Ezzel az elnevezéssel a művelt hazai közbeszédben azokat a huszadik század elején Budapestről kivándorolt magyar zsidó tudósokat illették, akik később világhírűek lettek, s akik a tudomány, sőt, a történelem menetére is kiemelkedő hatást gyakoroltak.
A kifejezés eredete egy több változatban is élő tréfa, amelyek kiindulópontja az volt, hogy szokatlanul sok magyar dolgozott az atombomba kifejlesztésére létrehozott amerikai Manhattan-tervben. Ennek magyarázatául találták ki, hogy ők tulajdonképpen a Marsról érkeztek, és álcázásul beszélnek magyarul. Az utóbbi évtizedekben a nagyszerű fizikus, Marx György úttörő munkája után több, e témáról szóló könyv is napvilágot látott.
A legutóbbi, A marslakók bölcsessége, amelyet Hargittai Balázs és Hargittai István jegyez, abban tér el mindegyiktől, hogy segítségével első kézből ismerhetjük meg Neumann János, Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede gondolkodását. Az Akadémiai Kiadó értő gondozásában megjelent kötet gerincét ugyanis tematikus gyűjtésben az öt nagy tudóstól származó idézetek adják, ezeket a szerzők megjegyzései egészítik ki. Ehhez olyan sosem látott, dokumentumértékű fényképek sora járul, amelyek önmagukban is kitennének egy izgalmas gyűjteményt.
A világon mindenütt a számítógép atyjának tartott Neumann váteszi képességeire példa egy 1955-ös idézet: „A szenet és olajat égető ipar által a légkörbe kibocsátott szén-dioxid – amelynek több mint felét ez a generáció termelte – olyan mértékben változtatta meg a légkör összetételét, hogy a világ hőmérséklete nagyjából fél Celsius-fokkal magasabb lett." (...) A légköri és éghajlati viszonyokba történő beavatkozás lehetősége már csak néhány évtized kérdése, és olyan mértékű lehet, amit ma még elképzelni is nehéz."
