Hófehér szmokingban lépett föl, de nem akadt nála színesebb egyéniség a show világában. Énekleckéket vett Armstrongtól, verekedett Dizzy Gillespie-vel, Michael Jackson tőle lopta a „holdjárást". Ám a lóversenyes, nőcsábász Cab Calloway példás családapává lett: mindig hűségesen hazatért (harmadik) feleségéhez és (az ötből) három legkisebb lányához.
A kolléga bájgúnár volt, semmi kétség. Ötven fellépőruha sorakozott a gardróbjában a hozzáillő ötven pár cipővel. Hát persze, hogy nem csupán a női lábak dobbantak meg érte, de a szívek is. Cab Calloway a swing egyik legnagyobb csillagaként magától értetődő természetességgel csábította el a hölgykoszorú arra érdemes tagjait egészen addig, amíg 37 éves korában harmadszorra is meg nem nősült. Attól kezdve mintaszerű életet élt, az ő esetében kábítószerről, piáról vagy könnyű kis kalandokról legfeljebb a dalszövegekben lehetett szó.
Gershwin állítólag miatta írta bele a Porgy és Bessbe a szeretetre méltó drogárus, Sportin' Life szerepét, amellyel az ötvenes években újraindult a karrierje. És hogy miért kolléga? A negyvenes évek vége felé, amikor a lóversenyen elvesztett nagyobb vagyona kapcsán feloszlott a big bandje, újságíróként is dolgozott: tréfás celebpletykákat írt. Vagy talált ki. Könyvszerzőként is sikert aratott, szlengszótára több mint kétmillió példányban kelt el.
Szerencséjére fiatalon sem volt hibátlan a memóriája. Legnagyobb slágere, a Minni the Moocher híres „hi-de-hi-de-ho" refrénjét annak köszönheti, hogy elfelejtette a szöveget, és a helyére halandzsát rögtönzött. Annyira megtetszett a közönségnek, hogy a következő koncerteken már így adták elő, a zenekart és a publikumot is megénekeltetve. Fél évszázaddal később a fehér szmokingja mellé már hófehér hajat is viselő Calloway ugyanezt megcsinálta a Blues Brothers című, botrányosan parádés Dan Aykroyd–James Belushi-moziban is, és lássanak csodát, a dolog még mindig működött!
Cab Calloway 1907 karácsonyán született. Az ügyvéd papa és a szépen orgonáló mama jogászt akart belőle faragni, és ő be is iratkozott az egyetemre. Esténként azonban Chicago dzsesszklubjaiban lépett föl. Gyerekkora óta dobolt és szaxofonozott is. Utóbbival akkor hagyott föl, amikor le akarta szerződtetni Chu Berryt. A kiváló szaxofonos azzal állt kötélnek, ha Calloway csak énekel. Chicagóban történt az is, hogy összebarátkozott Louis Armstronggal. Tőle tanulta el a szöveg nélküli scattelést, amellyel aztán befutott.
Minnie the Moocher a 30-as évekből:
hirdetés
Szép hangjára a templomi kórusban figyeltek föl, és már korán leckéket kapott Baltimore-ban, ahol a család élt. A város az USA egyik lóversenyközpontja, és Calloway a zene mellett főként a sportnak és a lósportnak szentelte idejét. Halála (1994) után kiskamasz unokája mesélte, hogy imádott a nagypapával kijárni a lóversenyre, de az ő véletlenszerű tippjei mindig jobban bejöttek, mint a magát szakértőnek tartó tata fogadásai. Ami pedig a kosárlabdát illeti: a Harlem Globetrotters kínált neki profi szerződést, de ő addigra már végleg az éneklést választotta. Neve egybeforrt a New York-i Cotton Clubbal, ahol Duke Ellington váltótársa volt.
Calloway a vándorvarieték világából nőtt ki. Húszévesen saját énekegyüttest alapított, az Alabamians azonban legelső, New York-i fellépése után megkapta a felmondólevelet. Calloway volt az egyetlen, aki megtetszett a Savoy bálterem menedzserének, így őt berakta a konkurens Missouriansbe. Ebből lett 1930-ban a Cab Calloway Orchestra. A zenekarban olyan hírességek kezdték karrierjüket, mint a gitáros Ben Webster vagy a trombitás Dizzy Gillespie. Utóbbi azonban nehezen viselte a hangszeres rögtönzésnek kevés teret hagyó főnököt, és a gyakori összeszólalkozásnak az lett a vége, hogy Calloway az egyik koncert után ököllel rontott neki. Azt hitte, Gillespie köpködte hátulról egy csövön rizsszemekkel. Nem ő volt, de ezt nem tudta higgadtan elmagyarázni, inkább késsel combon szúrta az énekest, a vérfolttal tönkretéve a szép fehér nadrágot és egyben egy jól induló zenei barátságot.
A Cotton Club sztárjai a Stormy Weather című hollywoodi produkcióban:
A dolog azonban egyikük számára sem lett végzetes. Calloway addigra igazi hollywoodi sztár lett, a kor legnagyobb zenés filmjeiben jutott főszerepekhez. Bár nem volt nagy újító, kiemelte a mezőnyből jó stílusérzéke, remek hangja, technikája, eleganciája, sármja és hosszú élete végéig megőrzött tánctudása. Michael Jackson „moonwalk" lépését például már akkor használta, amikor a pop királya még meg sem született. Feketék és fehérek egyformán rajongtak érte, és amikor a szegregált Délen turnézott, különvonatához csatolt platókocsin vitte magával híres zöld Lincoln automobilját.
hirdetés
Szeretem, ha élő legendának hívnak! – nyilatkozta öregkorában, és az maradt utolsó percéig. Bill Clintontól megkapta a legnagyobb művészeti kitüntetést, és a legenda ma is tovább él: a Cab Calloway Orchestrát most unokája, Christopher „CB" Calloway Brooks vezeti.
