Az önsajnálat helyett most bizonyíthatóan örülhetünk is egy kicsit

Harold Bloom amerikai irodalomtörténész, a nagy konzervatív dekonstruktőr A nyugati kánon című munkájában József Attila mellett Juhász Ferenc szerepel csak magyar költőként és Bloom még hiszi, hogy van ilyen: egységes történetbe rendeződő, hatalmas művek párbeszédéből-harcából álló világirodalom, ahová Juhász nyomában mások is igyekeznek Magyarországról, nemcsak Krasznahorkai és Kertész, de Szabó Magda, Spiró György, Dragomán György és Gárdos Péter Hajnali láz című regénye is.

Krasznahorkai, Kertész, Szabó Magda, Spiró, Dragomán György és Gárdos Péter: az idén ők hódítottak a világban New Yorktól Londonon át Berlinig és tovább.

Szabó Magdának Az ajtó című regénye került fel méltán a The New York Times toplistájára nemrég, mit tesz isten, az abszurdba hajló, fekete humoráért és azért, ahogy bemutatja az egyén kitettségét a történelemnek. A legszerethetőbb magyar írók egyikének megérdemelt sikere tehát egyre messzebbre ér, idén végre felfedezték egymást Amerikával is.

És éppen így történt Spiró Györggyel is, akinek viszont érthetetlenül sokat kellett várnia a világhírre. A Fogságot lefordították angolra, és most ünneplik: tökéletes regény, mert a legizgalmasabb évszázadok egyikében, rögtön az elsőben játszódik Krisztus után, kivétel nélkül mindenki szerepel benne kicsit, aki számít, az író ravaszul megírt, reális és fantasztikus álalteregója nagyjából körbeturnézza benne az akkor számára egyáltalán ismerhető világot (Róma, Jeruzsálem, Alexandria). Kalandregényes elemek, szomorú, beteljesületlen szerelem, észrevétlen, de elképesztő mennyiségben adagolt ismeretterjesztés, ezen túl pedig metsző, kiábrándult okosság és fanyar irónia. Az Ikszekért és a Jövevényért ugyan jobban meg kell dolgozni, de azért már épp itt az ideje, hogy végre ezek a korai regények is világhírűvé váljanak.

A már régóta és ragyogóan német irodalmi csodagyerekeskedő Daniel Kehlmann a Spiegelben hívta fel a figyelmet Dragomán György életművére, lélegzetállítóan meleg szavakkal, és az pont nem mindegy, hogy Kehlmann kire és milyen szavakkal hívja fel a figyelmet. Diktatúra, a történelem és az egyén, totalitarizmus, szóval az, amiben verhetetlenek vagyunk. És tényleg.

Gárdos Péter szívszorítóan szép kisregénye holokauszt-túlélő szülei egymásra találásáról immár több tucat nyelven kelt el, és az ilyen üzletekben sok pénz forog, mindenki jól meggondolja, mit csinál, szóval csekély meglepetés volna, ha a Hajnali láz netán kolosszális világsiker találna lenni.

Szabó Magda Az Ajtóval nemrég felkerült a New York Times bestsellerlistájára Teknős Miklós / Népszabadság

Ki kell térni rá, hogy volt olyan – saját nyelvi közegétől távol, Amerikában élő – magyar költő is az idén, aki filmfőszereppel, hódította meg a világot, Röhrig Géza volt Saul Nemes Jeles László filmjében, és ez jó alkalom, hogy a verseit is kézbe vegyük.

És nem lehet nem beszélni arról sem, hogy hívatlanul bár, de tiszteletét tette a magyar irodalomban Hasnyálka, azaz a hasnyálmirigyrák, és kiderült, hogy van nagy magyar író, Esterházy Péter, aki önsajnálattól mentesen, szellemesen és kedvesen tud nyilvánosan is betegnek lenni anélkül, hogy elkedélyeskedné, elbagatellizálná a dolgot. És most dolgozik vele, úgy szakmailag, mint, khm, emberileg. Karácsony előtt minden boltból kifogyott Szüts Miklós akvarelljeihez írt könyve, A bűnös. Vagyis továbbra is talál szavakat, és azok is megtalálják őt. Hozzá nem lettek hűtlen a szavak.