A jövőre nyolcszáz éves rendjüket ünneplő domonkosok már az 1216-os rendalapítás után néhány évvel megtelepedek nálunk. És Julianus barát nagy tettével hamarosan be is írták magukat a magyar történelembe. Nem is beszélve Szent Margitról, aki a rend női ágának tagjaként élt szent életet pár évtizeddel később a Nyulak szigetén. A teológiában és prédikálásban jeleskedő domonkosokat ezután háromszor lehetetlenítették el hazánkban: legutóbb a Rákosi-korszakban tiltották be őket.
A rendszerváltás után negyedszer is újrakezdték. Visszakapták az ingatlanjaikat, egyebek mellett a budapesti, Thököly úti rendházat és templomot.
De nem volt már elég magyar rendtagjuk, aki a házakat megtöltse élettel, ezért külföldről kértek segítséget. Így érkezett Andrzej atya is.
A Thököly úton kezdte a szolgálatot. Szentendrére 2007-ben került. Akkor a Thököly úti rendházukat ugyanis átadták az esztergom-budapesti egyházmegyének, helyette pedig megvásárolták ezt a családiasabb méretű házat a Mária Misszionárius nővérektől.
Szentendrén most hárman laknak. Sopronban van a központ, itt él a tartományfőnök, Barna Máté, hét domonkos testvérrel. Debrecenben öten működnek. Így együtt, összesen tizenhatan alkotják a magyarországi domonkos rendet. Köztük öt külföldi: lengyelek, szlovákok és egy francia atya. Két házuk, a vasvári és a szombathelyi jelenleg üres.
|
Andrzej atya, a házfőnök
Teknős Miklós / Népszabadság |
Andrzej atya körbevezet a házban. A refektórium olyan, mint egy étkező bármelyik családi házban. Rendszerint ez a legdíszesebb terem a kolostorokban, de itt nem. A csupasz falon a legnagyobb díszítmény egy Csontváry-másolat, amely a mostari hidat ábrázolja. Egy idős hívük munkája, még a Thököly úti időkből. Ezen kívül egy kis rézdomborítást veszünk észre, az utolsó vacsora jelenetével, meg egy kis keresztet a sarokszekrényen.
A konyha teljesen modern. De az ebédet inkább rendelik, olyan családoktól, ahol van kapacitás erre. Maguk is próbálkoztak főzéssel, mosolyog Andrzej atya, de nem koronázta siker. Pedig állítja, ő tud céklalevest is készíteni. A könyvtár egy bensőséges közösségi kuckó, régi kötetekkel, kényelmes fotelekkel. Mellette egy fogadószoba, a „zöld szalon", ahol minden ülőbútornak zöld a huzata.
Lehetnek köztük az egykori NDK-nagykövetség bútoraiból is
– jegyzi meg a házfőnök, hiszen a Thököly útra is kerültek át tárgyak az egykori nagykövetségről.
A rendház szíve a kápolna. Ez a napi háromszori zsolozsma helye és itt tartják a reggeli fél nyolcas miséket is a környékbeli, kertvárosi híveknek. Kivéve vasárnap, mert nem szeretnék elszipkázni a helyi plébánia elől a templomba járókat. És mert vasárnaponként maguk is misézni mennek Budapestre, a Misszionárius nővérekhez a Hermina útra. Görbe faágak tartják az oltárt, fölötte pedig egy régi, megviselt fa Krisztus függ. Kezei már hiányoznak. Ezt is a Thököly útról hozták át, ilyen állapotban. Többen ajánlották már, újrafaragnák a kezeket, de a testvérek erre azt mondták, „Nem kell, mert ez is arra emlékeztet, hogy mi vagyunk Krisztus karja".
Benézünk a testvérek „celláiba" is. Mindegyik egy hálóhelyiségből és egy előszobából áll, amely dolgozószobaként is használatos. Andrzej atya előszobáját például könyvek töltik meg. Nemcsak lengyel munkák, de a magyar irodalom klasszikusai is: Ady, Márai, Pilinszky, Weöres, Esterházy. Sőt, a Gyűrűk Ura is, magyarul.
A Domonkos-rendre nagyon is jellemző a könyvekben való jártasság. Kezdetektől a teológiában való elmélyülést és a prédikáció művelését tartották legfontosabb feladatuknak.
Aquinói Szent Tamás szerint, aki nem foglalatoskodik napi tizenkét órát könyvekkel, az nem is igazi domonkos. Andrzej atya ezt picit sokallja, pedig ő tényleg sokat olvas,
mert szerkesztője a Tanítvány című rendi folyóiratnak és emellett a domonkosok levéltárosa, gazdasági vezetője is. A Tanítvány szerkesztése révén a mai magyar irodalom jeleseivel áll kapcsolatban. Rendszeres szerző a lapban Dragomán György, Grecsó Krisztián, Németh Gábor, Kemény István, Takács Zsuzsa, Tőzsér Árpád és munkatársunk, Kácsor Zsolt is.
A cellák mellett a vizesblokkban épp most szedte le az egyik testvér a szárítóról a fehér szerzetesei ruhákat, a habitusokat. Ez a domonkosok színe, a fehér.
Hivatalos alkalmakra fekete köpeny is jár, ezért a fiatalok szeretik őket pingvineknek titulálni. A barátok ezt mosolyogva elfogadják, sőt, még az ajtójukra is kitűztek egy pingvinképet.
Nem élnek elszigetelt életet. Napjaikat a három közös imádkozáson és közös étkezésen túl olyan feladatok töltik ki, mint a hittantanítás, a házassági lelki felkészítés, a misézés, illetve az ezekre való felkészülés. Idén például Tahitótfaluban ők tartják az éjféli misét. És milyen a karácsony? Természetesen ők is állítanak karácsonyfát a rendházban és a közös kasszából meglepik egymást néhány szépen becsomagolt ruhadarabbal, könyvvel – mondja a házfőnök. Vacsorára pedig rendelnek valami finomat.
Miért lesz az ember szerzetes? – kérdezem, miközben nagyon is megértem azt a nyugalmat, amit az Istennek szánt élet e világi és túlvilági biztonsága jelent.
Sokan gondolják – mondja Andrzej atya – , hogy az lesz szerzetes, aki menekül a világ elől. Előfordul ez is. De nyugalmat nem csak a rendben lehet találni.
Ő például egyszerűen elhívást érzett valamiféle szép életre Istennel, szerzetesi közösségben.A jövőre nyolcszáz éves rendjüket ünneplő domonkosok már az 1216-os rendalapítás után néhány évvel megtelepedek nálunk. És Julianus barát nagy tettével hamarosan be is írták magukat
a magyar történelembe.
