Maximalizmusával a költségvetést is drasztikusan túllépte a rendező, akit a gyártó Fox minden bizonnyal azért nem rúgott ki, mert időközben kapott egy Oscart a Birdmanért. Nagyon nem lett volna jó reklám. A visszatérő végül így lett az a film, amelyről a legtöbbet beszéltek Hollywoodban, a nagy és őrült projekt, szinte csoda, hogy létrejöhetett. Elvégre 130 millió dollárt manapság csak szuperhősökre és rég bevált franchise-ra költenek el, nem westernbe oltott bosszútörténetbe, amelyben szakállas fickók feszülnek egymásnak.
A főszereplő Leonardo DiCaprio pedig mindenre hajlandó volt: majd megfagy a hóban, csobban jéghideg vízben, élve eltemetik, nyers halat eszik, és a véres bölényhúst sem veti meg. Végül az egészből inkább lett túlélő-reality, mintsem egy nagy rendező önkifejező alkotása. Hiába, hogy az Inárritu vezette forgatókönyvíró csapat szürreális irányba is elviszi a sztorit: van itt indián mitológia, halott nő mellkasából kiszálló madár és látomások a romtemplomban.
|
| Leonardo DiCaprio a hidegben is izzad, hogy végre Oscar-díjas legyen |
Akkor jövünk igazán zavarba, amikor tudatosul: a DiCaprio alakította Hugh Glass drámája igaz történeten alapul. A vezető és nyomolvasó, akinek a fiát a szeme láttára ölik meg, majd élve eltemetik, feltámad és bosszút áll. Nincs is több ennél Ináritu filmjében, a vudu teljesen felesleges, csak a küzdelem és az erőszak működik, és igen véres, intenzív végkifejletben csúcsosodik ki. Az ellenlábast alakító Tom Hardy meg laza eleganciával játssza le az olimpiai teljesítményt megfutó DiCapriót. Aki attól még kaphat díjakat (elnyerte a Golden Globe-ot, ami már volt neki, felkészült az Oscarra, ami eddig elkerülte).
Régóta kijár neki, csak épp nem ezért az alakításért.
