galéria megtekintése

Amit a szcientológusoktól nem szokás megkérdezni

Ha valaki belép a szcientológusok közé, írásba foglalják: egymilliárd évre lemond arról, hogy ő vagy bármely rokona fellépjen a szervezettel szemben. S nem ez az egyetlen lehetetlenség, ami kiderül, ha egy igazi dokumentumfilmes utánajár viselt dolgaiknak.

Ütős dokumentumfilmet készített az Oscar-díjas Alex Gibney. A Szcientológia, avagy a hit börtöne című mű archív felvételeken, fikciós illusztrációkon és interjúkon keresztül mutatja be a szcientológusok világának azon részeit, amelyekről nem szeretnek beszélni. Mi történik az auditáláson, mennyibe kerül elérni a hit és a megtisztulás különféle fokozatait, miféle retorziókkal kell számolnia annak, aki el szeretné hagyni a szervezetet.

A film alapjául Lawrence Wright könyve szolgált, Gibney magát az írót is meginterjúvolta. Rajta kívül nyolc exszcientológust is megszólaltat, többek között a két hollywoodi kiugrót: Paul Haggis Oscar-díjas forgatókönyvíró-rendezőt és Jason Beghe színészt.

Travolta beszédet tart a szcientológusoknak, de nem beszél róluk (jobbra Hubbard mellszobra)
Travolta beszédet tart a szcientológusoknak, de nem beszél róluk (jobbra Hubbard mellszobra)

 

Gibney nagy erénye, hogy ­szinte kizárólag az „egyház” saját propagandaanyagait használja fel a leleplezéshez. Elképesztően erős felvételeket kutatott fel. Mutat képeket az akkor még csak hajókon működő Sea Orgról (a világ legelkötelezettebb szcientológusaiból álló vallási rendről, amely máig felügyeli az egyház szervezeteit szerte a világon). Hátborzongató az a felvétel is, amelyen az amerikai adóhivatal feletti győzelmet ünneplik (1993-ban a szcientológia hivatalosan vallássá vált, és adómentességet kapott).

Gibney az alapító L. Ron Hubbard nyers és tárgyilagos portréját adja. Többek között második feleségének, Sara Northrupnak a beszámolójából egyértelművé válik, hogy a férfi pszichológiai eset volt, ugyanakkor zseniális üzletember: az egyház vagyona több mint hárommilliárd dollár (ezt ma egyetlen ember, Hubbard önjelölt utódja, David Miscavige kezeli).

A film kitér a két sztár szcientológusra, John Travoltára és Tom ­Cruise-ra, akiket felelősnek tart azért, hogy a szcientológia az utóbbi tíz évben egyre népszerűbbé tudott válni. (Egyikük sem volt hajlandó Gibney kamerája elé állni.)

A film világpremierje az idei Sundance fesztiválon volt, márciusban pedig mint gyártó bemutatta az amerikai HBO. A csatorna magyar verziója egyelőre nem tervezi műsorra venni, viszont a Magyarhangya nevű forgalmazó bemutatja a hazai mozikban. A premier előtti vetítésen megjelent Péterfalvi At­tila, aki 2001 és 2007 között ombudsmanként több vizsgálatot is lefolytatott az egyházzal kapcsolatban. Pert is nyert ellene: a bíróság kimondta, hogy az államnak jogában áll, hogy vizsgálja az egyházak adatkezelési módszereit.

Péterfalvi Attila
Péterfalvi Attila
Mohai Balázs / MTI

Péterfalvi szerint a ­szcientológusok szembemennek a törvényi előírásokkal. Például ha valaki belép, egymilliárd évre írásban lemond arról, hogy ő vagy bármelyik rokona fellépjen az egyházzal szemben. Alkotmányos jogtól azonban nem lehet csak úgy elállni. A szakember szerint az is több mint aggályos, hogy a belépési nyilatkozaton részletesen vallani kell a korábbi szexuális viszonyokról. Az egyház arról is gyűjt adatot, hogy a belépőknek milyen kormányzati és titkosszolgálati kapcsolataik vannak. – Ilyen bamba kormány, mint a magyar, a világon máshol nem létezik – húzta alá véleményét Péterfalvi.

– Magyarországon ötszáz és ezer közötti aktív szcientológus lehet – tette hozzá a vetítés után Bonyai ­Péter, aki évekig a közép-európai szcientológia egyház második embere és egyik hazai irányítója volt, majd tíz év után szakított az egyházzal. (Szicientológus voltam címmel könyvet is írt a megpróbáltatásairól.) Szerinte az összes tanfolyam és tréning elvégzése több mint százmillió forintba kerül, és itthon már jó páran elérték ezt a szintet.

Jézus mint botrányhős

Az egyházakkal, vallásokkal foglalkozó filmekre gyakran érzékenyen reagál a közönség, illetve az érintett intézmény. Martin Scorsese 1988-ban bemutatott Krisztus utolsó megkísértése című filmje kapcsán alig akadt olyan ország, ahol ne támadt volna botrány. Az USA-ban rendőri sorfal vigyázta a premiert, Párizsban bomba robbant egy moziban, Magyarországon tüntetés kísérte a bemutatót (1997-ben politikai és egyházi tiltakozásra az RTL Klub nem vetítette le). Mel Gibson Passió című filmje az Egyesült Államokban már megjelenése előtt botrányt kavart, mert a filmstúdióból kiszivárgott forgatókönyvek alapján több keresztény teológus és zsidó szervezet is antiszemitizmussal vádolta a művet, amiért egyoldalúan csak a zsidókat teszi felelőssé Jézus haláláért.

A vallások egyediségét ismerhettük meg A kis szemtanú című thrillerből. Egy amish kisfiú gyilkosság szemtanúja lesz, és a Harrison Ford alakította rendőr el kell hogy nyerje a család és a közösség bizalmát, mielőtt tanúskodna. Hasonló ismeretterjesztő jelentőséggel bír a Luther című port­réfilm, a XVI. századi keresztény reformáció vezéralakjának életrajza Joseph Fiennes főszereplésével. A történet a szerzetesi fogadalomtételnél kezdődik, és végigkíséri Luther belső küzdelmét a felszentelés utáni vágy és az egyházi hierarchiában uralkodó korrupció és képmutatás keltette egyre növekvő iszonyodás összeegyeztetése érdekében.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.