„A bulvár ellen nem nagyon lehet harcolni”

– Óriási GDP-differencia, a piac nagysága...

– És meg is válaszolta a kérdését. Nagyon sok minden van, amit a piac mérete határoz meg, és ezek közül csak az egyik, hogy nem annyit keres egy producer vagy egy szerkesztő nálunk, mint a tengerentúlon, de arányaiban majdnem ugyanannyiba kerül tízmillió embernek gyártani egy műsort, mint háromszázmilliónak.

Egyébként ha külföldi producerek jönnek hozzánk, le vannak nyűgözve attól, amit itt találnak,

referenciaként küldözgetik haza az itthoni stúdiókról készült képeket... Nem gondolom, hogy tartalmi értelemben őrületes különbség lenne egy amerikai és egy magyar X-Faktor között.

– Elmondható, hogy Magyarországon több a hasonló műsor, mint máshol?

– Ezeknek addig van relevanciájuk, amíg le tudnak ültetni egy-másfél millió embert a tévé elé. Kevés olyan formátum van, amivel ez elérhető...

– Nyilván hasonlót remélnek az ősszel induló Hungary’s Got Talenttől is. Mi különbözteti meg ezt a Csillag születiktől?

– Van, aki nem is kérdezi, hanem a műsor ismerete nélkül ki is jelenti: de hát ez ugyanaz lesz, mint a... Bizonyos szempontból tényleg ugyanaz. Van egy színpad, amivel szemben ül négy ítész, előadó produkálja magát, a zsűri elmondja, mit gondol, aztán a versenyző vagy továbbjut, vagy nem. A végén pedig győz valaki. A lényegi különbség a részletekben van. A Got Talent esetében

sokkal több a vágott epizód, a műsor színesebb a sokfajta produkciótól és attól, hogy egy-egy előadót összesen háromszor lát a néző. A műfaji kavalkád a szerethető.

A kérdés: mi az, amit újra szeretne látni a néző. Kedvencet választani nem bonyolult: amikor föláll a karodon a szőr, megvan a kedvenced.

– Ugyancsak ősszel indul a Partyzánok, amely egyelőre csak papíron létezik: a török alapötletet még sosem vitték képernyőre. Tesztüzemmód?

– Éppen a napokban forgatjuk a pilot-adást. A formátum hasonlít a Vacsoracsatáéhoz, csak nem főznek egymásnak, hanem zenélnek. Öt különböző ember találkozik, mindegyikőjük ad egy-egy minikoncertet a többieknek, akik értékelik a produkciót. A műsor közben rengeteg mindent megtudunk az adott zenész személyiségéről – ez adja meg alapvetően a műsor ízét szerintem.

Fotó: Koncz György / Népszabadság

– Mennyi esélye van a nézőnek valóban megtudni, hogy kik ők? A bulvárgépezet nem darálja be őket?

– Az X-Faktorban volt, aki attól félt, hogy majd másnak próbáljuk beállítani a karakterét. Pedig nem. Az tény, hogy a háromdimenziós ember sokszínűségét egy tévés műsorban nem lehet megmutatni, a befogadhatóság miatt leegyszerűsödnek a karakterek. A bulvár pedig néha tényleg kiteker.

Ha sokan kíváncsiak rád, a dolgok kicsúszhatnak a kezeid közül.

Ha a szakmai életed a nyilvánosság előtt zajlik, a magánéleted is ott fog. Ha elválsz, azt még a Kutyák & Lovak magazin is megírja, függetlenül attól, akarod-e ezt vagy sem. A bulvár ellen nem nagyon lehet harcolni – legfeljebb az élére állni. Vagy várni, hogy elmúljon a vihar.