Az újratemetési ceremónia annál a Magyarok Világszövetségénél is kiverte a biztosítékot, amely pedig bizonyítottnak tartja, hogy a Morvai vezette expedíció Petőfi hamvait tárta fel. Az MVSZ szerint
eleve ordító igénytelenségről tanúskodik, hogy a rendezvényre invitáló egyik plakát rosszul idézi Petőfit.
(„Akik még nem tudtátok, most megtudhatjátok” – olvasható. Helyesen: „Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok”.)
A világszövetség szerint aligha nevezhető temetésnek az a temetői rendezvény, ahol sem koporsó, sem hamvak, sem pap nincsenek, és a program szerint gyászbeszéd sem hangzik el. Az MVSZ követeli, hogy a valódi temetést a Hősök terén rendezzék, azt pedig megengedhetetlennek tartaná, ha a magyar társadalom „kegyeleti megszólítása” egy „megélhetési pártalapítás nyitányának” lenne tekinthető.
|
| Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A tiltakozások azonban nem bizonytalanították el azt a több száz embert, aki péntek délelőtt a Papp László Budapest Sportarénánál várakozott a rendezvény kezdetére. Sokan kokárdával és magyar zászlóval érkeztek. A helyszínen petőfis pólókat is kínáltak. A kérdésre, hogy mennyibe kerül, az egyik árus közölte: „Adományokat elfogadunk".
Odabent még próbáltak (később Berkes Gábor – Pálvölgyi Géza „Újra itthon, hazatértem” című oratóriumát is bemutatták), közben odakint egy néptáncegyüttes szórakoztatta az egybegyűlteket. A közönség egy része a napszúrást kockáztatva a színpad előtt élvezte a produkciót, másik része árnyékba, fák és napernyők kettős védelmébe húzódott.
A jelenlévők közül sem mindenki adott hitelt annak, hogy Petőfi tényleg Szibériában halt meg. „Akár így van, akár nem, megérdemli, hogy egy nyilvános rendezvényen búcsúzzunk el tőle. A lélek mindenek fölött” – mondta egy csendes szavú, ősz hajú férfi.
Másoknak viszont kétségük se volt arról, hogy Morvai Ferenc igazat állít. „Minél jobban próbálják gúny tárgyává tenni, annál inkább biztosak lehetünk abban, hogy ez az igazság” – konstatálta egy nő. Három társa lelkesen bólogatott: „Amit ennyire tiltanak és gyűlölnek, csakis igaz lehet”.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Javasolták, hogy beszéljek olyanokkal, akik fehérbe öltöztek – mert ők mind ugyanezt gondolják. Értetlenkedésemre, hogy itt majdnem mindenki fehér öltözéket visel, elnézően mosolyogtak. Nem elég egyetlen ruhadarab, az ing vagy a blúz. Azokról van szó, akik csupa fehérben vannak: a fehér szín a tisztaság, a tiszta lélek jelképe.
Azonnal mutattak is egy férfit a közelben, aki megfelelt a kritériumnak. Az illető készséggel vállalta a nevét: Orosházi Ferencnek hívják, Kiskunlacházáról jött. Magáról szerényen csak annyit mondott, hogy meglehetősen ismert ember a „nemzeti oldalon”, keressek rá az interneten.
Rákerestem, valóban az. Egyik emlékezetes szereplése Kertész Imréhez és Sorstalanság című regényéhez kapcsolódik. Orosházi kijelentette: a könyvből vett idézetek alapján „egyértelműen megállapítható, hogy Kertész Imre szerint nem volt holokauszt”.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Most hasonló meggyőződéssel állította, hogy Morvai Ferenc valóban Petőfi maradványait találta meg Szibériában. Orosházi 1989-ben, véletlenszerűen ismerkedett meg Morvaival. Üzleti útra utazott Vietnamba, a Budapest–Moszkva-járaton egymás mellett ültek. Morvai éppen Szibériába tartott. Huszonöt évig nem találkoztak, mígnem pár hónappal ezelőtt Orosházi felkereste, hogy első kézből tájékozódjon arról, mi a helyzet Petőfi-ügyben.
A magyar tudományos élet egyöntetű elutasítását nem tudja mire vélni, ennél azonban fontosabb,
hogy a külföldi tudósok – a kínaiak vagy a burjátok – tökéletesen meggyőzték Morvai igazságáról. Orosházinak amúgy biztos információi voltak arról, amit aztán Morvai Ferenc is megerősített: Petőfi Sándor (állítólagos) maradványait a közelmúltban már titokban eltemették a Fiumei sírkertben.
A tömeg időközben többezresre nőtt. Miután a sportcsarnokban véget ért a műsor, az emlékezők elindultak a Fiumei úti sírkertbe. Az önkéntesek rózsát osztogattak.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
A temetőben „gárdamotorosok” is feltűntek, de láttunk idős sámánokat is beöltözve, ahogyan kell. Néhányan árpádsávos zászlót lengettek. Az egyik ilyen csoport merő véletlenségből a rossz emlékeket ébresztő Tiszaeszlárról jött.
„Petőfi Sándor, költő, forradalmár, született Magyarországon 1823-ban, meghalt Szibériában 1856-ban” – ez a felirat szerepel a síron. Részesei lehettünk egy „őskeresztény szertartásnak” is. Koszorúzás közben az egybegyűltek spontán szavalni kezdték a Nemzeti dalt, akadtak, akik – számunkra nem teljesen világos képzettársítás nyomán – azt kiabálták, hogy „Vesszen Trianon!”.
|
| Fotó: Veres Viktor / Népszabadság |
Alanyi költők is megtisztelték jelenlétükkel az eseményt. Az előadott vers hosszúságára és minőségére tekintettel egy nőtől a szervezők megvonták a szót.
A nő mikrofon nélkül is folytatta, majd cenzúrát kiáltott.
Utána még valaki szerette volna elmondani saját költeményét, ám erre – fájdalom – nem kapott engedélyt.
A helyszínen kiderült, hogy több tonna beton védi a csontokat. A biztonság kedvéért Morvai Ferenc egy adóvevőt is elhelyezett a sírban, amely huszonegy éven keresztül üzemel majd.
