Tény: az utóbbi időben a járókelőknek van mit véleményezniük, merthogy
meglehetős intenzitással folyik a budapesti tűzfalak festése.
Két nagyobb csoport tagjai készítik a legtöbb efféle művet. Egyrészt a Neopaint művészei, ám mostanában alighanem a másik tűzfalfestő társaság, a Színes Város Csoport kínál több látnivalót. Alkotói ugyanis a Színes Város Budapest művészeti fesztivál keretében augusztus 24-től egy hónapon át csaknem egy tucat falfelületet fognak megfesteni. Ennek a sorozatnak készült el a bemutatkozó alkotása az említett solymászat és adatmentés témakörében. Ez a mű a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából készülő nyolc falfestmény egyike. Ennek a nyolc freskónak a Hungarikumok adnak témát. A Magyar Turizmus Zrt. megbízásából pedig három falat készítenek, melyekről kiderül, hogy mit gondolnak rólunk a külföldiek.
Rövidesen tehát munkához látnak a Színes Város Csoport tűzfalfestő művészei. A csapat amúgy lengyel minta alapján találta ki az alapvetően falfestésre épülő fesztivált, amely
más-más változatban ugyan, de már számos európai nagyvárosban létezik. Miként a valósághű tűzfalfestmények is, amelyek New Yorkban, San Franciscóban, Berlinben vagy Franciaország nagyobb városaiban mindennaposak.
Nálunk a tűzfalfestés bölcsője az a Kálvin téri tűzfal volt, amelyre 1956 előtt vörös csillagot, 1956-ban „Ruszkik haza!” feliratot, majd a 70-es években Casco-reklámot, végül a 80-as években brutális méretű Pataki (Fabulon) Ágit pingáltak.
|
Solymászat és informatika találkozása a tűzfalon
Teknős Miklós / Népszabadság |
Az első, valóban művészinek tekinthető tűzfalfestmény a Postabank Nádor utcai székházának udvarán készült 1995-ben. Nem sokkal ezután a Széna téri tűzfal illuzionista kompozíciójára is rácsodálkozhattunk, mely egy házhomlokzatot ábrázol, ablakaiban telefonáló (a Matáv támogatásával készült…), mindennapi életüket élő emberekkel. A telefontársaság aztán a Krisztina körút egyik tűzfalára is készíttetett egy illúziófalat. Noha igény és (a festményeken ügyesen, kevésbé ügyesen elbújtatott reklámért cserébe) támogató, valamint a képeket elkészítő művész is akadt volna, a főváros vezetői jó ideig nem nagyon szerették a tűzfalfestést. Néhány éve azonban a tűzfalakon is felpezsdült az élet. Ma már Budapesten a művészi és a reklámcélból kipingált tűzfalakból összességében csaknem negyven van már.
– Ebben a városban nagyon sok festővászonként használható tűzfal van
– mondja Nádudvari Noémi, a Színes Város Csoport művészeti kurátora –, márpedig ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy segítségükkel minél több emberhez juttassuk el a művészetet. És nem csak mi, magyar tűzfalfestők, de a hozzánk csatlakozó külföldi művészek is, merthogy augusztus végétől dolgozik itt portugál, spanyol, angol művész, azt a feladatot kapták: jelenítsék meg egy-egy tűzfalon, hogy mit jelent nekik Magyarország.
Nádudvari elmondta azt is, hogy az alkotások többféle stílusban készülnek. Amúgy a tűzfalfestés nagyon összetett műfaj, mert a kicsiben készülő terven már látni kell, miképpen néz majd ki nagyban, ráadásul az adott környezetben. És persze állványon, magasban, tűző napsütésben, esőben, szélben, nehéz körülmények között kell megfesteni valami olyat, amit a művész az alkotás folyamán főleg közelről lát, de Budapest népe már messziről. Aztán felnéz rá, vagy ha nem tetszik, bizony lenézi, legyen az a festmény bármilyen magasan.
