Az 1892 és 1980 között élt Tito nagy játékos volt. Igaz, ez csak a tárgyak ajándékozóinak személyéből derül ki, mert a kiállítás nem részletezi a történelem süllyesztőjében eltűnt Jugoszlávia legendás államfőjének életrajzát. Vagyis azt, hogy a horvát apától és szlovén anyától származó, iskolázatlan Josip Broz hamar elkötelezte magát a munkásmozgalommal, sztrájkok, tüntetések szervezésében vett részt, az I. világháború ellen agitált, s így többször is bebörtönözték a Tito fedőnevet felvevő kommunista politikust. 1941-től a németek ellen harcolt partizánjai élén, s Hitler magas vérdíjat tűzött ki fejére. A háború után – addigi pártfogója – Sztálin is megölette volna, látva, hogy a kelet-európai kommunisták között mennyire népszerű.
A jó előadói készségű, angolul, németül, franciául és fél tucat szláv nyelven értő, magyarul sem eladható Tito különutassá vált, s a nyugati vezetők örömmel szorongatták jobbját. Lehet, hogy még fel is néztek rá, amiért 21 tartós kapcsolatából – köztük négy feleségétől – 17 gyermeke született. Mindenesetre elnézték neki, hogy likvidálta politikai ellenfeleit, és elfeledték a jugoszláv partizánok által elkövetett népirtásokat, amelyekről Titónak tudnia kellett, ha nem is ő adott ezekre a bűncselekményekre parancsot. (A kutatók egymillió fölé teszik az áldozatok számát.)
Mindezzel mit sem törődve fogadták őt Nyugaton és a fejlett világgal szövetkező, Európán kívüli államokban. Erről beszélnek a tárlat fotói és tárgyai. Julianna királynőtől a holland nagykeresztet, V. Olaf norvég királytól a Szent Olaf nagykeresztet kapta meg. Margit dán királynő egy különleges porcelánhiúzzal lepte meg, I. Pál görög uralkodó ókori harci sisakkal. Az Amerika-barát iráni sah, Reza Pahlavi egy agyaghengert prezentált, amely Kürosz perzsa király törvényeket rögzítő, 2500 éves agyaghengerének másolata. A japán császár, Akihito – még trónörökösként – egy különleges fotógépet nyújtott át, Hailé Szelasszié etióp császár meg – sok más mellett – arany szivartartóval kedveskedett.
|
Tárgyak Akihitótól
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
A jugoszláv elnök különutasságából országa profitált: nyugati hitelek és befektetők érkeztek, s ennek révén az Adria partja turistaparadicsommá épült. Déli szomszédunk polgárai világútlevelet kaptak 1967-ben, és másfél millióan Nyugat-Európába mentek dolgozni, ami komoly bevételt hozott a büdzsének is. Ezért a szétesett Jugoszlávia utódállamainak szegénységbe sodródó területein tömegek gondolnak nosztalgiával a marsallra. Ezt már Farkas Lajostól, a dunaújvárosi múzeum Újvidékről származó igazgatójától tudom.
Amúgy a november végéig látható Tito-kiállítás Dunaújváros megszületésének közelgő 65. évfordulója okán nyílt. Tudni kell, hogy Újváros Titónak köszönheti létét. Az ötvenes években Mohácson akartuk megépíteni hazánk vaskohászati központját, aztán összerúgtuk a port a jugókkal, és Rákosiék – azt sugallva, hogy a Nyugattal szövetkező Tito megtámadhatja Dél-Baranyát – felépítették Sztálinvárost, ami később átkeresztelkedett Dunaújvárosra. Mellesleg Tito sosem akarta megtámadni Magyarországot, ám nélküle ez a város és ez a kiállítás nem jöhetett volna létre.
