A versenyben mutatták be például a színészként veteránnak számító, de rendezőként feltörekvő Tommy Lee Jones alkotását, a Homesmant, melyet természetesen megelőzött a híre: nagy amerikai stúdiók egymásra licitálnak a forgalmazási jogokért.
Jones, aki első rendezésével, a Melquides Estrada három temetésével is Cannes-ban versenyzett, azt állítja, nem is tudja, mi az a western. Sokan már akkor westernt kiáltanak, ha lovasok vannak a vásznon.
Persze, nem hiszünk Tommy Lee Jonesnak, hiszen a Homesman rendkívül innovatív és tudatos elrugaszkodás az íratlan, mégis köztudott western-szabályoktól. Benne van minden kötelező karakter, köztük az ismeretlen hős, aki „jófiú” ugyan, de mégis kívül van minden rendszeren.
|
| "A Homesman rendkívül innovatív és tudatos elrugaszkodás az íratlan, mégis köztudott western-szabályoktól" |
Sötét múltja kísérti és kíséri, és nem sétál el szó nélkül és tétlenül az igazságtalanságok mellett. Jones ezt a szerepet magára osztotta: az általa alakított George Briggs bármelyik nagy klasszikusban megállná a helyét, van benne egyfajta John Wayne-féle keménység, de akár egy Shakespeare-drámába is beleférne.
Persze, sokáig az sem világos, kinek a drámáját látjuk, ugyanis hosszú időn át a Hilary Swank által alakított szingli farmerasszonyra fókuszálva épül a dramaturgia: neki kell a vadnyugati határvidéken megőrült három asszonyt egy kocsiban visszavinnie a civilizációba, mintegy száz mérföldön keresztül.
Végül Briggs, az egykori katona, vagyis a western-hős lesz az, aki elkíséri őt ezen az úton. Az is igen figyelemreméltó, hogy Jones merészelt női karaktert állítani a középpontba, és ezzel ugyanolyan arcátlanul tréfálja meg a nézőt, mint annak idején Alfred Hitchcock tette a Psychóban.
Az egyik főszereplő „kiiktatása” után a Homesman egészen varázslatos szintre lép: tényleg olyan westernt látunk, amilyent még nem.
A filmtörténetben eddig még senkinek sem sikerült ilyen elegánsan és jó ízléssel szerzői filmet készíteni egy eszközeiben általában igencsak behatárolt műfaji darabból. Nagyon csodálkoznánk, ha ez a mű nem kapna komoly elismerést végül.
A western klasszikus formájában is „újratölthető” – ezt a tézist viszont nem amerikai, hanem dán filmes igazolta: jelesül a Dogma 95 mozgalom egyik elindítója, Kristian Levring.
|
A Homesman szereplői Cannes-ban
Benoit Tessier / Reuters |
Salvation című mozija – mely, minden bizonnyal véres nyersessége miatt, versenyen kívül megy a fesztiválon – több szempontból is őrültség. Dán pénzből készült és Dél-Afrikában forgatták.
A rendszeren kívüli harcos, Jon (Mads Mikkelsen) dán bevándorló, aki hét év egyedüllét után várja feleségét és tízéves gyermekét. Meg is érkeznek, de mivel „rossz társaságban” kocsiznak a vadnyugat felé, ezért Jon elveszíti a családját. A bosszú innen kezdve logikus és törvényszerű, csak éppenséggel túlságosan lavinaszerűvé válik.
„100 százalék”, mondta lapunknak Levring arra a kérdésre, hogy hány százalék a „nyúlás” a Salvation esetében. Érdekes módon a példakép jelen esetben a John Ford-féle western, na, meg Kuroszava is visszaköszön.
Levring tehát abban modern és friss, hogy csak a leckét mondja fel. Az egyik gonosz mellékszerepét alakító Eric Cantona jelenléte több mint szimbolikus: mielőtt a francia aktor gyomorszájon ütné dán kollégáját, megkérdezi: „katona, ki ellen harcoltál korábban?” A válaszra, hogy a németek ellen, megcsillan Cantona szeme, és elkezdi tisztelni a Mikkelsen alakította figurát.
|
| A film hozza az összes kötelező karaktert |
Az efféle európai értelmiségi kikacsintás végig jellemző a filmre, elvégre, Levring szavai szerint, az 1870-es években számos európai próbált szerencsét Amerikában. (Cantona játékát Levring nem győzi dicsérni, különösen azért, mert nagy ritkaság, hogy valaki focistából színész lesz, és hát Messire biztos nem osztott volna még egy cameót sem.)
A bűnösen szórakoztató mozi európaibb, mint azt maguk az alkotók (vagy bárki?) gondolnák. Ezek szerint a dán filmgyártásra jellemző depresszív nyersesség még egy tipikusan amerikai műfaj keretein belül is meg tud jelenni - ez pedig már önmagában is bravúr. Szóval: még több westernt ide nekünk, kedves dán képírók!
