A keresztény teoretikusokat is megosztotta az a kérdés, hogy tévelygő embertársaik üdvösségre vezetésében a negatív vagy a pozitív ösztönzésnek legyen-e elsődleges szerepe. A pokol taszításának, vagy a mennyország vonzásának. Az örök szenvedéstől való rettegés vagy az örök boldogságra irányuló vágy táplálásának. Ez volt a pokol utolsó nagy korszakának utolsó százada. Ahogy Georges Minois A pokol történetében leírja, a XIV–XVI. században „a pokol feltolul a földre". Keresztény misztikusok hosszú sora jelentkezik az e világi létbe is betörő pokolról szerzett közvetlen tapasztalataival. Az 1582-ben megboldogult Avilai Szent Teréz volt a pokol „utolsó nagy hatású látnoka", aki rendkívül életszerűen és hatásosan előadott vízióival fagyasztotta bele hittestvéreit a rettegés jeges iszonyatába.
Ferenc azok közé tartozott, akik a negatív ösztönzést, a pokollal való érvelést csak legvégső szükségmegoldásként fogadták el, és arra törekedtek, hogy minél kevesebbeknek minél kevésbé legyen szükségük rá. Elismerte, hogy az ördög ellen való küzdelemben végső esetben a „szolgai és érdekvezérelt félelem" is felhasználható, de ez a végső eset szerinte nem jó eset. Ezt írja Veyssilieu asszonynak:
„Ne olvassa azokat a könyveket vagy könyvrészleteket, amelyekben a halálról, az ítéletről és a pokolról van szó, mivel Istennek köszönhetően Kegyed már eltökélte magát, hogy keresztényi módon éljen, és így semmi szüksége arra, hogy a félelem és rettenet terelje ebbe az irányba."
„Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel" – ez volt Ferenc pedagógiai és politikai hitvallása (hogy mi lesz a léggyel a mézben, az már nyilván nincs a hasonlatba belegondolva.)
A pokoltól való rettegés fölfokozásában a kálvinizmusnak is jelentős szerepe volt. Ráadásul a predesztináció kálvini tana nem is enged kiutat a rettegésből, mert akit az Isten eleve kárhozatra szán, az mindenképp és menthetetlenül elkárhozik. Ferenc párizsi diákéveiben, amikor erős kálvinista hatás alá került, úgy érezte, őt is pokolra szánta az Úr. Mély lelki válságok után vélt bizonyságot kapni az Istentől, hogy nem a pokolra, hanem egészen másra teremtette őt.
Ferenc pappá szentelése után rögvest Genf prépostja, pár évvel később pedig a püspöke lett. Csak hát a genfi prépostság csupa üres plébániából állt, mert az a vidék már masszívan kálvinista volt. Ferenc első híres prédikációi egyikében leszögezte: „A szeretet erényével kell lerombolni Genf falait, a szeretet erényével kell visszafoglalni a várost... nem vassal és puskaporral, amelynek szaga és íze a pokol tüzére emlékeztet..." Erre a békés visszafoglalásra kevés esély mutatkozott. A katolikus papokat még a környékről is elzavarták. Ferencet életveszélyesen megfenyegették, folyvást rágalmazták, és rendeletben tiltották meg, hogy a prédikációit hallgassák. Mivel Ferenc csak az üres templom falainak prédikálhatott, beszédeit kinyomtatta és szétosztotta az emberek között. Ez a kommunikációs módszer addig teljesen ismeretlen volt. Így találta föl Ferenc a katolikus sajtót. Ezért nevezte ki őt 1923-ban XI. Pius az újságírók védőszentjének, és ezért adják ki a pápák minden évben az ő ünnepén, január 24-én tömegkommunikációs útmutatásukat. Ferenc pápa például így mutatott utat 2014-es üzenetében:
„A média hozzásegíthet ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. A falak, amelyek elválasztanak bennünket egymástól, csak akkor dönthetők le, ha készen állunk arra, hogy tanuljunk egymástól. A találkozás kultúrája azt igényli, hogy ne csak adjunk, hanem készségesen el is fogadjuk a másoktól kapott tájékoztatást. Ebben különösen fontos a média és az internet, amelyek nagyobb lehetőséget nyújtanak a találkozásra és a mindenki között megvalósuló szolidaritásra."
Szalézi Szent Ferenc rengeteget írt. Levélből is sok ezret. Legkedvesebb követőjének, Chantal Szent Franciskának például két és fél ezret. Ezek egyikében olvashatjuk: ,,Megmondtam önnek, és most újra írásba adom: semmiféle különleges, nyugtalan, szomorú vagy zsémbes jámborságot nem akarok, hanem csak olyat, amely szelíd, jóságos, kedves és barátságos. Egyszóval szabad és vidám lelkületet kívánok, amely kedves Isten és az emberek előtt egyaránt... Ha hibát követek el, inkább akarok hibázni a túlzott szelídséggel, mint a túlzó szigorral.'' Ez a hozzáállás fölöttébb jellemző Ferencre. Ő alapította a Franciska által vezetett, támogató szolgálatokra rendelt rendet, a vizitáló nővérekét. A nővérek házaiban Ferenc koncepciójának megfelelően nem volt klauzúra, a külvilágtól elzárt rész. A nővérek is szabadon járhattak ki a városba, és segíthették a rászorulókat. Már a szókapcsolatban lévő ellentét is mutatja, mennyire rendellenes újítás volt a „nyitott zárda". Nem is tűrték sokáig. Ferenc tiltakozása ellenére a lyoni érsek kikényszerítette a klauzúrát.
|
| Asztalos Valéria / Népszabadság |
Az unokahúgának írt tömérdek leveléből szerkesztették össze Ferenc főművét, a Filóteát, amelynek óriási sikere lett, negyvenszer adták ki Ferenc életében, és ma is a katolikus teológia legfontosabb művei között tartják számon. Idézünk belőle: „A sanyargatás, legjobb éveinkben képtelenné tesz bennünket a szeretet műveinek gyakorlására. (...) A böjt s a munka egyaránt fárasztja és gyengíti a testet... inkább vállald a dolgot, mint a böjtöt. (...) A böjtölés magában véve terhes; de nem kevésbé terhes a betegek szolgálata, a börtönben sínylődők meglátogatása, a gyóntatás, prédikálás, a szomorúak vigasztalása, az imádság s az irgalmasság egyéb cselekedetei. Ez utóbbiak becsesebbek a böjtnél; mert míg egyrészről a testet megfékezik, másrészről gyümölcseik sokkal nagyobbak és kiválóbbak." Továbbá: „Hidd el nekem, Filótea, hogy a szelíd atyai intelem sokkal alkalmasabb a gyermek megjavítására, mint a heves és szenvedélyes rendreutasítás. Éppígy szívünk is, ha szelíden s nyugodtan, részvéttel, nem pedig keserűséggel utasítjuk rendre elkövetett bűnei miatt és kedvességgel biztatjuk a megjavulásra: nagyobb s mélyebb fájdalmat fog érezni, mint hogyha heveskedésünkkel megszomorítjuk." Sok mindent idéznék meg, ha lenne rá hely, de nincs. Viszont a szelíd bölcsességre fogékony olvasó ingyen letöltheti az egész művet az Ebookz.hu-ról.
Ferenc szelleme él tovább a személyiség-központú, antiautoriter pedagógiában. Ennek kimunkálására és művelésére alapította Don Bosco Szent János 1859-ben a szalézi rendet. Nyitott, optimista, örömelvű, a repressziót a lehetőségek határáig elutasító, a közvetlen párbeszédre épülő, a tanári tekintély helyett a gyerekek személyiségét tisztelő, a kreativitást fejlesztő és értékelő, szegénypárti pedagógia a Don Boscóé.
„A »szalézi« igenli a világ értékeit és elutasítja a »mai idők« hibái feletti siránkozást. Minden jóhoz ragaszkodik, különösen ha az tetszik a fiataloknak. Aki hajlamos az állandó siránkozásra, abból hiányzik a szalézi lelkiség."
Ebben a szellemben rendezték meg két héttel ezelőtt, január 9-én Óbudán a hatodik Don Bosco Szalézi Csocsóbajnokságot.
A Hólánc következő szeme február 20-án nyílik ki. Sokan születtek ezen a napon. Például Kun Béla, Munkácsy Mihály, Alekszej Koszigin, Sidney Poitier, Cindy Crawford. Valamennyiükről elmondhatjuk, hogy olvasóink jelentős része tudja, kik ők, viszont semmi közük ahhoz a pedagógiai szabadságharchoz, amely a XIX. század óta tart, s amelybe Don Bosco belevitte Szalézi Szent Ferenc szellemét. Ellenben az ugyanezen napon született nagyszájú és nyughatatlan Vass Mátyás néptanítóról olvasóink túlnyomó többsége föltehetőleg soha nem hallott, de majd négy hét múlva fog. Mert neki viszont nagyon is van köze az emberarcú pedagógia szabadságharcához.
