A könyvbemutatón Martinovics Dorina és Pál András, a színház két művésze történeteket olvasott fel a kötetből, arról például, hogy mivel járt a Radnóti Színházat leradnótiszínpadozni, és arról, hogy mivel vágott vissza Csákányi László Kárpáti Péternek, amikor a nyári szünetben átírta a korábban kiadott és megtanult szövegét. Kiderül, mitől különleges a színház Andrássy úti művészbejárója, és hogyan tanulmányozták (vagy nem tanulmányozták) a Micimackó-előadás színészei a medvét, a nyulat, a tigrist, a szamarat, a baglyot és a kengurut az állatkertben. Ezer emlék van az előadás közben véletlenül lesimogatott bajuszról, a Radnóti-est főpróbáján jelen lévő Radnótinéról, vagy a Prah című darab olvasópróbájáról, ahol a szerző, Spiró György maga olvasta fel Börcsök Enikő szerepét.
Nádasdy Ádám több fordítását játszotta a Radnóti, legutóbb a Lear királyt mutatta be. A költő-fordító nézőként is gyakori vendég a Nagymező utcában, a premierek legalább felét látta az elmúlt három évtizedben – meséli lapunknak a könyvbemutató után. Különösen emlékezetes számára a Ványa bácsi Kulka Jánossal, Szervét Tiborral és Schell Judittal a főszerepekben.
Huszonöt évig a Radnóti gazdasági igazgatója volt (most a Vígszínházé) Csóti József, aki úgy lép be a Nagymező utcai teátrumba, mintha egy egyetemi találkozóra menne. Jó visszatérni felelősség nélkül – teszi hozzá. Ez a színház neki mindig is az új keresését jelentette. A színpad közepén lévő oszlopról, amelynek kapcsán többször is nyilatkozott a Népszabadságnak, a rengeteg díszlettervezői leleményre emlékszik. Hol cserépkályhaként, hol szobafalként, hol pedig tálalóként próbálták eltüntetni a tervezők. Szívük szerint lebontották volna, de kiderült, ezzel lakásokat likvidálnának.
Az új igazgatónak, Kováts Adélnak a Bálint András vezette Radnótiról az otthonosság érzete, a szellemi azonosulás jut eszébe. Ez világnézeti és ízlésbéli kérdés, mondja, ha ez stimmel, és itt stimmelt, akkor ez adja az otthonosságot. Mindennek meg kell maradnia, akkor lesz önazonos igazgató, jegyzi meg. Bár elődjétől különbözik a vérmérséklete, mindent szeretne megtartani, amit jónak és értéknek tart, többek között a színház irodalmi hagyományait. Hogy mit csinál majd február elsején, az első igazgatói napján? Nem hiszi, hogy ez különösebb változást jelentene, mivel egy ideje már aktívan részt vesz a színház vezetésében, a műsor tervezésében. Belecsúszik majd ebbe a napba is.
