Vér, kínzásos videó, fülledt erotika, hanyagul odavetett szavak: a klisék után öntudatra ébredő Rihanna csütörtökön a Sziget nagyszínpadán lép fel.
hirdetés
"Akkor is áthágom a szabályokat, ha nem akarom" – mondta Rihanna 2015-ben, az NME zenei szaklapnak adott interjújában, s ezzel frappánsan összefoglalta eddigi pályafutását. Necc, láncok, villantások, sötét rúzs, sportpóló, baseballsapka, mázsás ékszerek, a kilencvenes évek divatkatasztrófáit idéző kabátok és csizmák – a 28 esztendős barbadosi énekesnő leggyakrabban úgy fest, mint akit belöktek egy turkálóba, és harminc másodpercet adtak neki, hogy felöltözzön. És így is szexi.
Korábban is láthattunk effajta próbálkozásokat a mainstream pop üdvöskéitől, ám Christina Aguilera afrofonásos-bőgatyás Dirt-korszaka inkább illett volna a Benny Hill Show-ba, mint a zenetévékre. Rihanna gettóromantikája azonban hiteles, és azzal együtt tudott A listás szupersztárrá válni. Ma már ő tervez bizarr, szőrös papucsokat a Pumának, s elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a lányok mernek bármit felvenni, amihez kedvük szottyan. Nem csoda: a kilencvenes évek rave-korszakának legkeményebb arcai óta senki sem tudta olyan l'art pour l'art őszinteséggel viselni a világ legrondább műszőrme bundáit, mint ő. Ha Beyoncé a pop királynője, úgy Rihanna az alacsony származású, de veszélyesen szemrevaló udvarhölgye.
Van azonban Rihanna fülledt erotikájának, botrányos viselkedésének egy másik, jóval ritkábban hangoztatott olvasata is. Jelesül: görbe tükröt tart a rögtönítélő bíróságként működő társadalom álságosságának. A hiphopközeli férfi előadók klipjeiben talicskával hordják a kábítószert és/vagy bankjegyeket, a koreográfia meg többnyire kimerül a péniszmarkolászós bólogatásban. Valahogy mégsem szokás fejtegetni, mit visel 50 Cent vagy Eminem, jól áll-e The Game-nek az arctetoválás – női előadók esetében viszont mindent a szexisség határain belül kell csinálni: tűnjön rosszkislánynak, de azért ne túlzottan. Rihanna óta tudjuk: ha jön egy igazi rosszkislány a műfaj összes kliséjével, a közvélemény megzavarodik.
Rihanna 2007 és 2013 között minden évben megjelentetett egy nagylemezt: a menedzsment csúcsra járatta a márkát, az énekesnő pedig úgy idomult az aktuális trendekhez, mint az olvadt viasz. Hol az EDM-herceg Calvin Harrisszel, hol a hiphop-félisten Jay Z-vel hasított a slágerlistán; megvoltak a kötelező klisék: a butácska, de elfeledhetetlen refrénnnel (Umbrella – tudják: az elá-elá-elázós szám), a nagyívű, szívszaggató ballada (Diamonds) és a tánctérre parancsoló sláger is (Don't Stop The Music, Only Girl). Amikor érezhetővé vált, hogy hamarosan túltolják a biciklit, Rihanna fegyverszünetet hirdetett, hogy hosszabb kihagyás után némileg módosított útvonalon folytassa tovább.
Idei, sokatmondó (Anti) című lemeze többféleképpen felfogható: útkeresés, szembefordulás a trendekkel, úgynevezett művészi oldal kibontakoztatása. Rihanna a korábbiaktól eltérően nehezebben emészthető, kevésbé – vagy inkább máshogy – fülbemászó dalokkal operál. Korábban is voltak már ilyen kakukktojások az életműben, például a Man Down című, jamaicai ihletésű dal, de elsikkadtak a megaslágerek között. Az Anti turnéjához készült fotósoroza képein az énekesnő öltönyben, Cooliót és Lauryn Hillt egyszerre idéző frizurával pózol, alig sminkben. Láthatóan mind kevésbé érdekli, mihez kellene tartania magát: a rossz nyelvek szerint Work work work című dalának hanyagul artikulált, "ugatós" refrénjét csak a kutyák értik. A karibi térség ritmusai mellett a patois, azaz a szigetvilág torz angoljának szaftos hangzói is mind gyakrabban köszönnek vissza a szövegekben, klipek terén meg mindjárt hármasba kapcsolt. A Bitch Better Have My Money című dal durva, kínzásos-gyilkolós videójával igen agresszív módját választotta, hogy a gazdag fehér vs. elnyomott fekete nők ügyében ítéletet hirdessen, egyszersmind a hímsovinizmusról alkotott véleményét is közölje: elrabol és porig aláz egy milliomosnőt, a férjét pedig válogatott kínzások közepette kivégzi.
hirdetés
A klip végén Rihanna meztelenül, áldozata vérével befröcskölve fekszik egy ládányi dollár közepén. Talán nem volt még kép a poptörténetben, amely vulgaritása ellenére ilyen hatásosan szólt volna a női önrendelkezésről:
a testem és az életem irányítása is az enyém, azt kezdek vele, amit akarok.
A jelek szerint Rihanna most vette csak igazán kezébe a sorsát – a valóban izgalmas dolgok ezután következnek.
Parov Stelar Band 19.30, Dan Panaitescu, nagyszínpad
Az osztrák Marcus Füreder és csapata igazi fesztiválkedvenc és bulizenekar. A Parov Stelar művésznéven munkálkodó zenész electro swinget játszik, azaz keresztezi a dzsesszt és az elektronikus zenét. Az összetéveszthetetlen stílusú előadó eleinte szólóban koncertezett, 2005-ben kezdett élőben zenélni egy egész zenekarral. Legnépszerűbb albumaik a Shine, a Coco, a The Princess és a The Invisible Girl, a közönség pedig olyan slágerekre táncolhat majd, mint az All Night, a Booty Swing, a Catgroove és a Hit Me Like A Drum. U. Cs.
