Az írás a Népszabadság
2014. 08. 06. számában
jelent meg.
Az év botrányfilmje? – ezt a kérdést tették fel sokan, amikor az idén Cannes-ban bemutatták Frédéric Auburtin, a FIFA gondos támogatásával készült A közös szenvedély című filmjét. A rendezőt nem hagyják hidegen a kritikák, de váltig állítja: a film fikció, melyet olyanok is élvezhetnek, akik azt sem tudják, hova kell a labdát rúgni.
– Nem félt?
– Hogy érti?
– Hát, a FIFA támogatásával filmet készíteni a fociról, úgy, hogy kvázi a fél világ a téma szakértője, azért rizikós feladat.
– Imádok veszélyesen élni. Minden film elkészítése óriási kockázattal jár. De nem akarom kikerülni a kérdést: a FIFA-ról filmet készíteni különösen az. Jómagam is focirajongó vagyok, csakúgy, mint sok millió ember a világon. Így amikor Louisa Maurin producer 2012 őszén megkeresett a munkával, nem gondolkodtam sokat, mielőtt igent mondtam. Különösen, hogy hozta magával Gérard Depardieu-t, aki az első pillanatoktól kezdve lelkes támogatója volt a produkciónak, mi pedig korábban többször dolgoztunk már együtt. És teljesen szabad kezet kaptam a forgatókönyv megírása és a rendezés terén.
– Ehhez képes az első reakciók reklámfilmként bélyegezték meg A közös szenvedélyt.
– Rengetegen hiszik, hogy sokat tudnak a foci, a FIFA történetéről, de valójában fogalmuk sincs róla. A célom az volt, hogy minden focirajongó, különösen a fiatalok, élvezhessék a filmet. Hovatovább azok is, akik tényleg nem érdeklődtek eddig a sport iránt. Például az unokám, aki még azt sem tudja, hogy egy csapat tizenegy játékosból áll. Miért bűn az, ha olyan filmet készítek, amely népszerűsítő is egyben? Ugyanakkor megvoltak a szakmai motivációk is: a FIFA megalakulása remek történet, és én imádom a „kosztümös” mozikat. Egyszóval, a kritikusoktól azt kérem: álljanak meg egy pillanatra és ne a realitást keressék A közös szenvedélyben.
 |
| Miért bűn, ha népszerűsítő filmet készítek? Kokas Dávid |
– De mégiscsak egy valós történetet mesél el, nem?
– Pontosan azért álltam meg 2004-nél, hogy a valós események – melyekre még sokan emlékezhetnek –, ne zavarjanak bele az összképbe. Nem kell egy szórakoztatóipari terméket összekapcsolni a realitással.
– Az angol sajtó ezt nem látta ennyire egyszerűnek és átjárhatónak.
– Sajnálom őket. Mert amit a filmben lát ezzel kapcsolatban, tény: ők találták ki a futballt, de a FIFA terjesztette el világszerte. Különben is, az angol sajtóban úgy döngölték földbe A közös szenvedélyt, hogy nem is látták. Előre botrányt kiáltottak. Szerintem meg ez a botrány. Ez szakmaiatlan hozzáállás.
– Nálunk épp ezért a fociszakértő írja a kritikát.
– Nem biztos, hogy ez jó ötlet, mert ő a tényeket kutatja majd. Ez a film pedig fikció, nem több. Ugyan a film elején kiírjuk, hogy valós eseményeken és személyeken alapul a történet, de a hangsúlyt az „alapul”-ra tenném.
– Hol vannak komolyabb anomáliák: a filmiparban vagy a focivilágban?
– Hát, mindkettőben sok pénz van..., de a filmipar terén ez leginkább a hollywoodi producereknél fordul elő. A focivilágban csak vendég vagyok. De tudja mit? Abban biztos vagyok, hogy a pénz mindent megváltoztat.
– Mint a FIFA 16 millió fontos támogatása is.
– Így van. Akkor mondjuk ki,mit várnak a filmtől! Ha egy nagyon befolyásos szervezet támogat egy produkciót, az nem lehet ellenséges hangvételű. Ugyanakkor úgy érzem, hogy sikerült kis ablakokat nyitni, és a néző fel tudja tenni a megfelelő kérdéseket.
