galéria megtekintése

A parkosított víztorony

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 28. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

Víztoronybontás Kőbányán 1972 áprilisában. Ennyi információt hagyott ránk Mikó László ezzel a fotóval kapcsolatban, de egy lélekben kőbányainak nem is kell több. Pontosan tudja, miről van szó, hiszen bár még elemibe sem járt a jelzett időpontban, épp úgy fájlalja az Ihász utcai víztorony lebontását, mintha a szeme láttára robbantották volna halomra a szívéhez nőtt építményt.

Egyes források szerint az ország első vasbeton víztornya volt a kőbányai, a később sok hasonlót tervező Zielinski Szilárd emblematikus műve, amely olyan nevezetességgé vált a látnivalókban nem épp bővelkedő városrészben,mint a Lechner-féle templom. A vízműtelepen állt, nem messze a szépséges vízmedencéktől. Ezek ma is megtekinthetők, jelesebb napokon megnyitja őket a vízművek, és aki kicsit is fogékony az ipari építészet csodáira, annak kötelező látványosság.

Robbantás 1972 áprilisában
Robbantás 1972 áprilisában
Mikó László / Népszabadság/archív

Amúgy a brit mérnök, William Lindley prózai okból építette meg őket 1868 és 1873 között az Óhegy tetejére: hogy a víznyomás akkortól állandó legyen Pesten, és egészséges víz folyjék a csapokból. Ami praktikus, az ugyanakkor nem feltétlenül csúf is, így a megszülető víztározó medencék ma is egy föld alá rejtett katedrális látványával várják az érdeklődőket a sörgyárak árnyékában.

 

A víztoronyra meg azért volt szükség – hogy visszatérjünk tulajdonképpeni témánkhoz –, mert medencék ide vagy oda, Kőbánya magasabb pontjain továbbra sem volt megbízható a vízellátás. A városrész polgárai 1893-ban indítottak mozgalmat a torony megépítése érdekében, a század utolsó évére megszülettek a tervek, 1905-ben pedig már készen állt a teljesen megújított vízmű. A torony 31 méter magas lett, tetején egy 350 köbméteres medence foglalt helyet, biztosítva az állandó nyomást a környező szőlőültetvények mögött megbúvó családi házak és villák vezetékeiben.

A pompás új építményhez persze új kerítés is dukált, mert az addigi deszkapalánkot igencsak szégyellte Kőbánya népe. Az 1903-ra 34 807 koronából elkészült vasbeton rács (a torony és a szivattyútelep 643 120 koronába került) a kortársak szerint díszére vált volna „bármilyen palota kertjének is”, különösképp, hogy a mögötte rejlő park is kastélyhoz illő lett, bokrokkal, virágszigetekkel, mesterséges vízesésekkel, patakokkal és rajtuk átvezető hidakkal. Mérsékelt belépődíj mellett ekkortól idejárt kikapcsolódni Kőbánya polgársága.

Hogy mi okozta az akkor már javarészt kihasználatlan torony vesztét, arra többféle magyarázatot is adnak a források. Az egyik szerint útban volt, amikor a medencék kapacitását akarták növelni, a másik azt mondja, „akadályozta a kőbányai lakásépítési programot”. Akár így volt, akár úgy, 1968. december 23-án délelőtt felrobbantották.

Hát, ez az. A kőbányai víztornyot valóban 1968 karácsonyán robbantották fel, míg a képen látható vasbeton szerkezetet 1972 áprilisában. Nem is úgy néz ki, mint a torony, amelyről eddig beszéltem: másmilyen a medence csúcsa, nincsenek ablakai, és amannak a lába is fel volt falazva. A kérdés már csak az, hogy akkor hol állt az a víztorony, amelynek lerombolását kollégánk megörökítette. Pár napja már Lánczi András, a Viztorony.hu mindentudó bloggere is keresi erre a választ. Önök nem tudják véletlenül?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.