Egy nap azonban a család elment otthonról, ő pedig kettesben maradt a szintén a házban szolgáló sofőrrel.
„A konyhában takarítottam, amikor bejött. Egy kést tartott a kezében, és megerőszakolt. Semmit sem tehettem, egyedül voltam. Még ha kiabáltam volna is, úgysem hallotta volna senki”
– idézi a BBC a Fülöp-szigeteki nőt.
Monica a történtekről senkinek nem beszélt. Három hónap után derült ki, hogy terhes. Az Egyesült Arab Emírségekben azonban szigorúan büntetik a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot, s mivel az erőszakot semmivel sem tudta volna bizonyítani, a terhesség az ő bűnösségét támasztotta volna alá. Nem tudta, mitévő legyen. Ameddig lehetett, rejtegette az egyre gömbölyödő hasát. Tudta, hogy ha kiderül, hogy babát hord a szíve alatt, börtönbe kerül, az Egyesült Arab Emírségekben ugyanis a házasságtörést ugyanúgy büntetik, ahogyan a szeméremsértést és a homoszexuális kapcsolatot, akit pedig bűnösnek találnak, hosszú évekig rács mögé kerülhet.
Volt, aki a halálba menekült a munkaadója elől
Az BBC emlékeztet, hogy a házasságtörő nőket az Egyesült Arab Emírségekben bilincsben, lábukat összeláncolva vezetik a bíróságra, és borzasztóan bánnak velük. Sarla Muszabit, egy amerikai aktivista, aki több mint 20 évet töltött az Egyesült Arab Emírségekben, egy erőszak áldozatául esett nőknek fenntartott menedékházat tart fenn. Mint mondja, egy Abu Dzabi-i kórházban szemtanúja volt, hogy
egy etióp nőt az ágy rácsához láncoltak a bokájánál fogva, alig néhány órával azután, hogy világra hozta gyermekét.
Ahogyan Monica, az etióp asszony is nemi erőszaknak esett áldozatul.
Az emberi jogi szervezet, a Human Rights Watch egyik kutatója, Rothna Begum egy indonéz nő esetéről számolt be, aki kétségbeesésében egy erkélyről a mélybe vetette magát, hogy megszabaduljon az erőszaktevő munkaadójától. Túlélte a zuhanást, de egy kórházi ágyhoz bilincselve tért magához.
A nyilvánosság mentette meg
Az, hogy azok a vendégmunkások, akik megszegik a szigorú törvényeket, börtönben végzik, általános az Egyesült Arab Emírségben, és ezt Monica is jól tudta, ahogy azt is, egyetlen esélye, ha elhagyja az országot, de mivel a szerződése még nem járt le, így munkaadója nem fogadta el a felmondását. Monica ezután egyetlen dolgot tehetett: a nyilvánossághoz fordult. 2014 nyarán a Facebookon keresztül felvette a kapcsolatot egy Fülöp-szigeteki rádióműsorral. A fürdőszobában bujkálva osztotta meg a történetét több ezer hallgatóval élő adásban.
|
Tüntetés 2003-ban Manilában az Egyesült Arab Emirátusok nagykövetsége előtt
Romeo Ranoco / Reuters |
Az ötlet bevált, a manilai kormány értesítette az Egyesült Arab Emírségek hatóságait, és heteken belül – amint a család talált egy új házvezetőnőt – Monicának visszaadták az útlevelét, vettek neki egy repülőjegyet, és a fiatal nő visszatért a Fülöp-szigetekre.
Az öröm azonban nem volt felhőtlen, Monica
férje eleinte ugyanis nem akarta elfogadni egy másik férfi gyerekét, dühös volt, és a feleségét vádolta mindenért.
Monica szülei felajánlották, hogy felnevelik majd a kisfiút, azonban erre végül nem volt szükség. Idővel a férje megenyhült, és sajátjaként tekintett a gyermekre.
Félelem és rettegés
Azt, hogy hány külföldi nő esett az arab munkáltatók kegyetlenkedéseinek áldozatul, nem lehet tudni, de 2014-ben a Human Rights Watch 99 olyan nővel készített interjút, aki az Egyesült Arab Emírségekben dolgozott. Ez a szám ugyan elenyésző az ott dolgozó, becslések szerint 146 ezer nőhöz képest, a válaszok azonban jól mutatják, milyen körülmények között élnek a vendégmunkások. Volt, aki 21 órás munkanapról számolt be, sokakat nem fizettek ki időben, másokat szinte fogva tartottak munkaadóik a házban. Rengetegen beszéltek arról, hogy nem kaptak enni, és nem hagyták őket pihenni.
Huszonnégy alkalmazottat a munkaadója fizikailag is bántalmazott, és szinte kivétel nélkül mindenkitől elvették az útlevelét a munkába állás után – noha ez törvénytelen az Egyesült Arab Emírségekben. Sokan a nemzetközi törvények által jóváhagyott rabszolgaságként írták le az országban való munkavállalást.
