Mit gondol, miért van ez?
Mert manapság a mozi szórakoztató élmény, egyre távolodik a kultúrától. A stúdiók hasonló koncepció alapján működnek, mint Disneyland. Effektekre és élményekre fizetünk be.
Maradjunk akkor a romantikus komédiáknál. A műfaj alapjai klisék: össze nem illő emberek egymásba szeretnek, és elkerülhetetlen a happy end. Hogyhogy nem unta meg?
Ugyan a definíciója helytálló, de én nem így fogom fel a romantikus komédiáimat. Elsősorban ugyanis mindig történeteket mesélek.Másrészt sosem készítettem kettő ugyanolyat. De közös pont van a műveimben: a nőket mindig felsőbbrendűnek ábrázoltam a férfiaknál. De hát ez természetes, mivel érettebbek, mint egy azonos korú férfi, az érzelmeiket sokkal erősebben meg tudják élni. Hovatovább sokkal fontosabb is nekik, így drámaibb lépésekre képesek, vagy ha úgy tetszik, emocionálisan fogalmazzák meg, mi a fontos az életben. A férfiaknak pedig legtöbbször csak meg kell próbálniuk felzárkózni. Ha sikerül, akkor jön a happy end magától.
Tudna olyan színésszel komédiát forgatni, akinek nincs humorérzéke?
Nem hiszem, de egy komédia esetében nem előfeltétel, hogy a színész humorzsák legyen. Igaz, mivel őszintén kell játszani, hamar kiderül, hogy ha valaki „nincs képben” a humor terén. Értenie kell a lényegét, ha már színésznek állt.
Michael Douglas sem arról volt híres eddig, hogy humorista lenne.
Persze, ő remek drámai színész, de higgye el nekem: neki aztán van humorérzéke. Ugyanakkor nagyon komolyan vette a szerepet, amely arról szól, hogy hogyan találja meg egy igazi mizantróp a benne rejlő emberséget. Ha megnézi a pályafutását, láthatja, hogy nagyon sokszor formálta meg az önmagához visszataláló embert.
|
| Michael Douglas és Diane Keaton a mától itthon is látható Szerelem a végzetem című Rob Reiner-filmben |
Mindketten többgenerációs művészcsaládból származnak…
És sokat is dumáltunk Michaellel, hogy sokkal nehezebb dolgunk van, mintha csak a semmiből kerültünk volna elő. Nagyon kellemetlen, ha az embert folyamatosan az apjához hasonlítják: a saját hangodat nagyon nehezen akarják meghallani.
Egyszer azt mondta, hogy az Állj mellém! az első igazi filmje. Mit értett ezalatt?
Azt, hogy a legszemélyesebb mozim. Ez a film áll legközelebb az érzékenységemhez és a személyiségemhez. Tudja, végigvonul benne a melankólia… Amikor elkészült, és siker lett, meghatározta a pályafutásomat. Ekkor derült ki, hogy érdemes olyan filmeket forgatnom, melyeket jómagam is élvezek.
Azóta mindig a saját feje után ment?
Rendezőként igen. Különösen, hogy ez tervezhető karrier, mert persze színészként is érik örömök az embert, de a felkérések esetlegesek és sokszor véletlenszerűek.
Azért A Wall Street farkasában nyújtott alakításával színészként is újra reflektorfénybe került.
És ezt köszönhetem Martin Scorsesének és az ő generációjára jellemző ars poeticának. Az, hogy ő nem történetet akar mesélni, hanem olyan karaktereket filmezni, amelyeken keresztül kiderül a sztori, minden színész számára maga a mennyország. Különösen, hogy még az improvizációt is ambicionálja.
Emlékszik arra, hogy hányszor mondta ki a fuck szót ebben a filmben?
Nem számoltam!
Van saját bakancslistája?
Igen, de csakis polgári. Szeretnék például eljutni Kínába. Szakmailag azonban nincs olyan vágyálom, amely beteljesületlen maradt volna.
Tényleg?Még olyan őrültség sem, hogy színpadon eljátssza Hamletet?
Azt biztosan nem, mert borzalmas lennék. Ne értsen félre: imádok színészkedni és rendezni, de ha többé semmi nem jönne össze, azt sem bánnám már.
