Csak a patriarchális régi Oroszország omlik össze. A hatalmi hierarchiában megy végbe némi helycsere. A szenteskedő szöveg mögött pár ezer rubeles csalásokkal gazdagodó aggszűz fölé kerekedik a ravasz racionalista szomszéd, aki a fővárosban szerzi értesüléseit, nagyszabású vasútépítési panamában gondolkodik, és törvényesen, szabályos üzletekkel rabol, nem kicsibe és hamisított váltókkal, mint a kenetes beszédű öregasszony és famulusa, az alázatoskodó írnok.
Közben mindenki más is – kivéve az áldozatnak született ostobákat és ábrándozókat – kapar magának, amit és ahogy tud. És meg is kapja, szerzi, amit érdemel. Az ostoba és vagyonos özvegy ügyes, a pénzvilágban járatos férjhez jut, aki tud mit kezdeni a pénzével (mindkettőjükével), a költői lelkületű agglegény meg talpra esett feleségre tesz szert, aki biztos kézzel igazítja el további életét. A részeges fiatalember pedig a korábbinál is viharosabb tempóban ihatja el esze maradékát. És a vénkisasszonynak is megmarad a köztisztelet, némi politikai befolyással is kiegészítve. Az új hatalomnak szüksége van a régi tekintélyre is.
A rendező maga tervezte díszlete magas, piszkosszürkés deszkafalakkal határolja le a győri színpad hatalmas terét, ezek tövében folynak az apró emberi csatározások. Színváltozáskor érdekesen forgolódnak a magas panelek, aztán mintha megint csak ugyanott lennénk. Almási Éva most is, akár csak a Radnótiban annak idején, pontosan méri ki a tettető szenteskedést és szigort, az álságos panaszt és önostorozást, Szina Kinga lárvából kibújó pillangó életörömével veti le ájtatos álcáját, hogy belevesse magát az asszonyi praktikák élvezetébe. Mózes Anita igazi jámbor és teljesen üres fejű gazdag özvegyet alakít. Járai Máté pontosan adagolja a link fiatalember szerepének humorát, Csankó Zoltán biztos rutinnal adja a megalázkodva csaló titkárt, Sárközi József meg az áruló eszközembert. Ungvári István szakemberhez illő száraz érzéketlenséggel hajtja végre a gyógyító pénzügyi műtéteket, Rupnik Károly hatalmas műpocak mögött érzékeny, naiv lelket hordoz. Janisch Éva egy fölöslegessé vált bútordarab fájdalmával árnyalja a vidéki életképek sorát.
A. Ny. Osztrovszkij: Farkasok és bárányok
Győri Nemzeti Színház
