Tényleges elhatározás és politikai akarat alapján megvalósítható, a technológia nagyrészt megvan hozzá
– így foglalta össze lapunk kérdésére Horvai Ferenc űrkutató az USA új, ambiciózus Mars-programjának valós esélyeit.
Horvai szerint többféle műszaki forgatókönyv is fölmerült a Mars meghódítására. A Föld és a Mars távolsága Nap körüli keringésük miatt folyamatosan változik, legnagyobb közelségük esetén is mintegy 70-80 millió kilométerre vannak egymástól.
A hosszú utazáson a rakétahajtóművek energia-utánpótlását elvileg atomreaktorral is biztosíthatnák, ezt a lehetőséget azonban az „emberes" küldetés esetére elvetették. Szóba jöhet még a napelem vagy a termoelektromos generátor, amely hasadóanyagok bomlásából felszabaduló hő segítségével fejleszt energiát. A haladáshoz szükséges tolóerőt biztosító rakéta, az embert és a felszerelést szállító hordozórakéta, a Marsra szállást és a visszatérést lehetővé tevő leszálló komp rendelkezésre áll, vagy kivitelezhető az amerikai kongresszus által megjelölt 25 éves határidőn belül, megoldatlan problémát jelent ugyanakkor például a kozmikus sugárzás elleni védekezés.
A sugárzástól a Föld mágneses terét elhagyva nem védi semmi az embert, és a Marson is csupán néhány kis régióban van minimális mágneses tér. Hasonló a helyzet a leszállás helyének pontos meghatározásával: ha több lépésben történik a „kipakolás" (valószínűleg összeszerelhető modulok formájában fogják a célterületre juttatni a marsi bázis alkatrészeit és felszereléseit), akkor problémát jelenthet, ha mondjuk egy magyarországnyi területen szétszóródva érnek talajt az egységek.
Foglalkozni kell még a küldetés pszichológiai vonatkozásaival: azzal, hogy
a marsi személyzet nem fogja látni a Földet
(de el kell fogadniuk a tízperces késleltetéssel érkező utasításokat a földi irányítóközponttól), a Földtől való tudati elszakadás eddig soha ki nem próbált hatásaival. A teljes küldetés várhatóan 2-2,5 évig tart majd. A becsülhető költség 150 milliárd dollár: soknak tűnik, de jóval kevesebb, mint amennyit eddig a Nemzetközi Űrállomásra költöttek.
A Marsot régóta vizsgálja az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja, a marsi életlehetőségeket az Európai Űrügynökséggel együttműködve elemzik magyar kutatók. A Semmelweis Egyetem kutatócsoportja a kozmikus sugárzás élettani hatásait kutatja. A 2020-ban induló európai Mars-szonda kutatóprogramjában is dolgoznak magyar közreműködők, a nagy felbontású sztereó
