Erős és lenyűgöző Tom McCarthy ötödik nagyjátékfilmje. De még fontosabb: hiteles. Ezt pedig készpénznek veheti mindenki tőlem, mert „rólunk" szól: tollforgatókról, zsurnalisztákról. (Tegnap még a Watergate-ügyes Carl Berstein is elismerte hitelességét nyilatkozatában.) Az újságírás egyik fontos – és talán a legizgalmasabb – folyamatát mutatja be: az oknyomozást. És igaz a sztori, a Boston Globe című napilap riportereinek szenzációs munkáján alapszik. A film ráadásul bizonyítja, lehet még klasszikus elbeszélésű, szimplán emberekre fókuszáló – értsd: nem szuperhősöket felsorakoztató – drámát készíteni. És mivel Oscarra jelölték a legjobb film kategóriában, még csillog is a reflektorfényben.
Az amerikai lap 2002 januárjában kezdte meg azoknak az iktatókban mélyre elásott vallomásoknak és bírósági dokumentumokon alapuló cikkeknek a közlését, amelyekből katolikus papok gyermekekkel szembeni sorozatos szexuális visszaéléseire derült fény Bostonban. Nem volt szimpla ügy: a társadalmi dogmák és megkövesedett szokásrendszer a bűnösöket védte. A filmen egy évvel előbb kapcsolódunk be, amikor a Globe pozíciója kezd meginogni. A nyomtatott sajtó utolsó nagy jelentőségű korszaka ez, az ajtón már kopogtat az új kor, a netes kiadványok gyors információs – és ennek megfelelően felszínesebb – forradalma. Új főszerkesztő érkezik, válságmenedzser Marty Baron (Liev Schreiber) személyében. A változtatások során sosem látott témák feldolgozását sürgeti. Ilyen a pedofil papoké is.
Egy mellékszál rávilágít: az áldozatok már nemegyszer megkeresték a lap munkatársait, de mindig „elmentek mellette" a szerkesztők. Most főszerkesztői parancsra a Spotlight nevű oknyomozó rovat teljes erővel rááll a témára. Látjuk az amúgy a valós életben hosszadalmas oknyomozás legfontosabb pillanatait, szemünk előtt életre kel egy nyomtatott napilap szerkesztősége. És a motiváció, amit eddig főleg csak romanticizálva ábrázoltak a filmesek: a zsurnaliszták szenvedélye táplálja a drámaiságot, nem a botrányos háttértörténet. Az információszerzés öröme, e szakma képviselőinek a társadalommal szembeni felelőssége, mintsem a manapság divatos moralizálás.
