galéria megtekintése

Volt gyerek, aki a fejbe lőtt öccsét örökítette meg

2 komment


Veres Dóra

Nehéz feldolgozni, hogy nincs saját országunk, nincs otthonom – mondja a Népszabadságnak a 36 éves, kuvaiti születésű Diala Brisly, aki Damaszkuszban nőtt fel. Míg anyja az Aszad-rezsimet támogatta, ő és testvérei ellenzékiek voltak, rendszeresen tüntettek a diktatúra ellen. Brisly rajzaival is kifejezte nemtetszését, 2013-ban például az Adra börtön rabjainak éhségsztrájkját hirdető egyik plakátot is ő készítette. Még abban az évben el is menekült az országból.

Addigra teljesen ellehetetlenítették az ellenzéki civileket. – Orvosi felszereléseket szállítottam a kórházakba, adományt gyűjtöttem. Egyre több ismerősömet tartóztatták le, volt, akit meg is öltek – meséli. Egy nap épp az egyik kórházba tartott gyógyszerekkel, kötszerekkel telepakolt kocsijával, amikor megállították az ellenőrző ponton. – Szerencsém volt, a katona rám mosolygott, és közölte, hogy jól nézek ki, úgyhogy tovább mehetek – meséli.

Diala Brisly

Menekülése után Isztambulba, majd Libanonba költözött testvéreivel. Öccse a török határ mentén taposóaknára lépett és szörnyethalt. Nővére a temetésre sem mehetett el. Feketelistára került, tudta, ha visszatér, azonnal rács mögé kerül. Bejrútban 2014-ben találkozott egy nővel, aki iskolát alapított az Arsal város melletti menekülttáborban.

 

– Még Damaszkuszban festettem egy gyerekkórház falára, innen jött az ötlet, hogy vigyek egy kis színt a tábor szürke hétköznapjaiba – mondja. Idővel egyre több falat, épületet és sátrat pingált ki. Egy nap a köré gyűlt gyerekek is csatlakoztak hozzá, azóta rajzórákat tart nekik. – Az első néhány alkalommal bombákat, vérbe fagyott holttesteket rajzoltak. Volt, aki a fejbe lőtt öccsét örökítette meg – mondja Brisly, aki szerint a gyerekeknek az alkotás egyfajta terápia. – Azt kérem, próbáljanak elrugaszkodni a valóságtól, hagyják szárnyalni a fantáziájukat. Képzeljék el, hogy madarak vagy pillangók, elrepülhetnek valahová, és fessék le, milyen lenne a hely, ahol élnének. De ez nekik nagyon nehéz.

Az a célja, hogy megmutassa, a művészettel saját valóságot alkothatnak, ahová elmenekülhetnek a szörnyűségek elől. – Ezeknek a gyerekeknek nagyon hamar fel kell nőniük, sokan dolgoznak, ők tartják el a családjukat. A foglalkozások alatt azonban minderről elfeledkezhetnek, kicsit élvezhetik a „gondtalan” gyerekkort – mondja Libanonból.

Gondolkodás nélkül fogadta el egy szír ismerőse felkérését is, hogy rajzoljon a Zayton & Zaytonah című gyerekeknek szóló újságba. A 2013-ban indult magazint kéthetente, ötezer példányban nyomtatják a Szíria észak-nyugati részén fekvő Aleppóban. Korábban lebombázták a szerkesztőség épületét Szarakibban. A lap belföldi és külföldi adományokból tartja fenn magát, fizetést senki sem kap.

– Mesék, játékos feladatok, sőt angolnyelv-leckék vannak benne – magyarázza Brisly. Szíriában sokan nem tudnak iskolába járni, nincsenek tankönyvek, az áramkimaradások miatt kevés esélyük van ismeretterjesztő műsorokat nézni, így az alkotók az ifjúsági magazinnal próbálnak alternatívát nyújtani.

– A művészet az én fegyverem az erőszak ellen. Ha csak egy gyerek választja a rajzaimat a fegyverek helyett, már győztem – mondja.

Visszaszerezték Palmürát

Maamoun Abdulkarim szíriai régészeti igazgató szerint mintegy öt évre lesz szükség a palmürai műkincsek helyreállítására. A több mint kétezer éves város romjai tíz hónapon át voltak az Iszlám Állam (IS) kezén. A környéket vasárnap vették vissza az orosz légierő által támogatott kormányerők. A terrorszervezet lefejezte a helyi műemlékeket védelmező régészt, Khalid Aszadot, és felrobbantott több, egyedülálló templommaradványt. Palmüra visszafoglalása Bassár el-Aszad szíriai elnök csapatainak első nagy győzelme az IS ellen.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.