Ha csak lovas kocsival lehet járni, akkor képtelenség egy nap húsz mérföldnél messzebb távolodni otthonról. Ha a gyerekeknek csak rollert adnak, nem kerékpárt, akkor nem tudnak messzire elcsavarogni. Ám a XXI. század az amish közösséget is számos kihívás elé állítja. A közhiedelemmel ellentétben többségük nem a világtól teljesen elzártan él, hanem nem amishok, azaz az ő szóhasználatukban „angolok” között. Így minden egyes új technológia megjelenésekor el kell dönteniük, mit kezdjenek vele. Életformájukra jelenleg két jelentős veszély leselkedik: az okostelefon és a pénz.
Az amishok egy svájci anabaptista vallási közösségből szakadtak ki az 1600-as években, majd két évszázaddal később, amikor üldözni kezdték őket, kivándoroltak az Egyesült Államokba. Először Pennsylvaniában telepedtek le, majd onnan vándoroltak egyre többen tovább, nyugat felé, földet és a modern világtól elzártabb környezetet keresve.
Egyes felmérések szerint az amishok a világ leggyorsabban növekvő számú közössége, egy családban átlagosan hét gyerek születik. Becslések szerint ma negyedmillió amish él Amerikában.
A legnagyobb közösség Ohióban van, őket a pennsylvaniai amishok követik. Mindkét államban valamivel több, mint ötvenezerre tehető a számuk. Otthonukban sokan továbbra is a „pennsylvaniai holland” nyelvet beszélik, amely a századokkal ezelőtti svájci német nyelvből alakult ki, angol hatásokkal. Templomuk nincs, istentiszteletet kéthetente tartanak a helyi közösség egyik tagjának az otthonában. A négyórás eseményt egyszerű ebéd követi, amely mindig ugyanabból áll, hogy biztosan ne legyen versengés.
|
| Fotó: Jason Reed / Reuters |
Az életet az Ordnung, azaz Rend nevű szabályrendszer határozza meg. Ez minden közösségben más, néhol többet enged, máshol nagyon szigorú. Pennsylvaniában az amish családok házait nem kötik rá az elektromos hálózatra, ezért a legtöbb háztartási gépet nem használják. Amish és „angol” családok házai egymás mellett állnak. Onnan lehet megállapítani, hol laknak az amishok, hogy ott a kertben kiteregetve száradnak a ruhák, hiszen nincs mosó- és szárítógépük. No meg persze a fekete lovas kocsiról, hiszen autójuk sem lehet.
A két közösség között nagyon jó az együttműködés. Goulding szerint, amikor nemrég leégett egy pajta, másnap legalább száz teherautó és ugyanannyi amish lovas kocsi volt a helyszínen. Az amishok sem zárkóznak el teljesen a modern technikától. A legtöbb házban van gázfűtés és hűtőszekrény. Utóbbi gázzal vagy generátorral működik, a lényeg csak az, hogy ne kapcsolódjon a külső elektromos hálózathoz. Ugyanezen érveléssel egyes amih közösségek hajlandók napelemet használni.
A pajtában vagy a földeken még több technikai eszközt lehet találni, hiszen ha nem gépesítenék a farmokat, nem tudnák versenyképes áron adni a termékeiket. A teheneket géppel fejik, van benzines fűnyírójuk, és ha messzire kell menni üzleti ügyben, akkor felbérelhetnek valakit, hogy vigye el őket oda autóval. Ezt külső szemmel könnyű képmutatásként értékelni, ám ők maguk úgy magyarázzák: alkalmazkodnak.
„Az amish nem vallás, hanem kultúra. Egy életstílus, amelyet én választottam és amely mellett elköteleztem magam”
– mondja egy 56 éves amish farmer, Sam, aki csak a keresztnevét árulja el. „Kitartok e döntés mellett, mert azt akarom, hogy ha a gyermekeim és unokáim úgy döntenek, hogy ők is így akarnak élni, akkor ez a lehetőség nyitva legyen a számukra” – mondja.
„Én úgy döntöttem, nem használok tévét és autót, de ettől nem leszek jobb annál, aki igen. Csak más” – teszi hozzá. Mint minden amish férfi, fekete nadrágot, fehér inget és szalmakalapot visel. Szintén az amish szabályoknak megfelelően hosszú a szakálla, de bajusza nincs. Koránál sokkal fiatalabbnak látszik, és szívesen beszélget a turistákkal a farmja kapujában. Az amishok többsége nem örül a külvilág érdeklődésének, ám vannak, akik nyitottak. Ez persze üzletnek sem rossz, a jó minőségű, kézzel készített amish termékeket nagyon jó áron lehet eladni.
|
| Fotó: Jason Reed / Reuters |
Az „angolok” segítségével túrákat is szerveznek, weboldalakat tartanak fenn, és egy teljes „amish farmot” is berendeztek Lancaster városában, hogy a látogatók úgy ismerkedhessenek meg a kultúrájukkal, hogy egy családot sem zavarnak. Az 56 éves Sam csak akkor lesz feszült egy pillanatra, amikor valaki megpróbál róla fényképet készíteni, ezt ugyanis szigorúan tiltják a szabályok. Feleségével, Susie-val hat gyermeket neveltek fel, és 16 unokájuk van. Sam úgy véli, a változást az amishok sem kerülhetik el.
„Ha nem változtattunk volna az életünkön az elmúlt ötven évben, már nem lennénk itt. A céljaink ugyanazok, de a módszerek nem” – mondta. Szerinte az amish életformára jelenleg a legnagyobb veszélyt a mobiltelefonok jelentik. Kicsi és könnyű beszerezni, így a gyerek el tudja rejteni, ha hozzájut. „Ablakot nyit a világra, és míg én ezt már tudom kezelni, a fiam vagy az unokám esetében ez korántsem biztos” – véli.
Az amish gyerekek többsége a közösség által fenntartott iskolába jár, ahol egy térben tanul minden korosztály. A kicsik ülnek elöl, a nagyok hátul. Lancaster megyében a turisták számára „felépített” farmon egy iskolát is meg lehet nézni. Beülök az első padba és kinyitom az olvasókönyvet. Az első olvasmány főszereplője a hétéves Wilma, aki nagyon szeretne kimenni az udvarra játszani, de előbb segítenie kell az édesanyjának megpucolni az epret. Amikor azzal készen van, elmos néhány üveget a lekvárnak, majd vizet visz az édesapjának és a bátyjának, akik a szénát pakolják. Ezután kimehet játszani a barátjával.
Mint az a kicsiknek írott tanmeséből is kiderül, az amish gyerekeket már kiskoruktól fogva munkára szoktatják. Az egyik ház kertjében láttam két, öt-hat év körüli gyereket, akik a hideg ellenére épp a virágágyást gyomlálták.
Az egyik útszéli üzletben pedig, ahol állítólag a világ legjobb perecét árulják, kiskamasz lányok álltak a pult mögött. A perec tényleg finom, de az zavaró, hogy egyetlen mosolyt sem kaptunk. Sem itt, sem a többi amish üzletben, pedig Amerikában mindig mindenki mosolyog.
A gyerekek csak nyolc osztályt végeznek el, mert az amerikai legfelsőbb bíróság döntése értelmében az amishok felmentést kapnak a kötelező középiskola alól. A testület 1972-es döntése ugyanis elismerte, hogy azzal, hogy az amish gyerekek nem járnak tovább iskolába, oktatásuk még nem fejeződik be. Szakmát tanulnak szüleik vagy egy mester mellett, esténként pedig olvasnak. „Nagyon műveltek, még ha nincs is diplomájuk” – mondja Karen Goulding.
„Ők gyűjtik általában a legtöbb adományt a helyi könyvtárnak. Mondjuk a könyvtár most kezd problémássá válni, mert számítógépeket vettek, és azt nem szívesen látják” – tette hozzá. A fiatalok számára 16 évesen kezdődik a „rumspringa” időszaka, amikor kicsit lazulnak a szabályok, és amelynek a végén eldöntik, belépnek-e az amish közösségbe. A népszerű tévéműsorok sugallta kép viszont hamis, a legtöbb amish fiatal számára ez nem azt jelenti, hogy a szomszéd városban tombol féktelenül.
Továbbra is otthon laknak és betartják a szigorú szabályokat, csak épp hétvégenként (decens körülmények között) együtt szórakoznak a többi fiatallal, ahol a fiúk és a lányok megismerhetik egymást. Ha egy lány megtetszik egy fiúnak, a közös éneklés után hazaviszi a kocsiján. Kettesben maradni nem szabad. A „módszer” működik, a fiatalok 90 százaléka úgy dönt, az amish életformát választja. Aki nem, azt viszont a legtöbb közösség teljesen kizárja, megszakítja vele a kapcsolatot. „Elfogadnám, ha az egyik gyerekem kilépne a közösségből. Nem lenne harag, meghívnánk például karácsonyra” – mondja Sam.
Az amish életformára leselkedő másik veszély a pénz.
Korábban mind farmerek voltak, ám Pennsylvaniában már csak a közösség egyharmada él a mezőgazdaságból. A többiek kereskedők vagy ácsok lettek, vízvezetéket vagy fűtést szerelnek, betonoznak, bútorokat készítenek, vagy munkát vállalnak valahol. Az amishok alapossága és megbízhatósága híres a környéken, amiért a megrendelők hajlandók felárat fizetni. Egyre több a vagyonos amish, ami felfelé hajtja a földárakat Pennsylvaniában, nyugat felé szorítva a közösség szegényebb tagjait.
A vagyonosabbak pedig szívesen költik a pénzüket utazásra, népszerűek körükben például a karibi hajóutak. A szabályrendszer ezt nem tiltja, az egyetlen kikötés, hogy vonattal vagy busszal kell menni a kikötőig, repülni nem szabad. A floridai Pinecraft városa pedig évtizedek óta vonzza télen a földmunkák után pihenésre vágyó amishokat. A helyszíni riportok szerint itt lazulnak a szabályok: előkerülnek fényképezőgépek és mobiltelefonok is, a fiatal lányok ruhája alól pedig kilátszik a bikini pántja, amikor a strandra indulnak.
|
| Fotó: Jason Reed / Reuters |
Szemmel láthatóan Sam 36 hektáros farmja sem jövedelmez rosszul. Természetesen nem mehetünk be, de messziről látszik a hatalmas, fehérre meszelt ház, számtalan melléképülettel és mezőgazdasági géppel. „Mi is csak emberek vagyunk. És mindenki szeret jól élni. De minket arra tanítanak, hogy segítsünk másokat” – zárja rövidre a témát. „A szívük mélyén kapitalisták” – magyarázta a jelenséget a Bloomberg Businessweeknek egy amishokat kutató szociológus, Donald Kraybill. Számításai szerint ma már egyáltalán nem ritka a milliomos amish.
Az újonnan jött vagyonnal azonban még nem mind tanultak meg bánni, és van, aki ezt kihasználja.
A hetilap ismertet egy történetet, amelyben egy nem amish üzletember egy floridai nyaralótelephez keresett befektetőket, busás hasznot ígérve. Elnyerte egy amish közösség bizalmát, akik szinte minden pénzüket odaadták neki. A floridai telken éveken át egy kapavágás sem történt, egy magándetektív pedig kiderítette, hogy a pénznek már nyoma veszett. Ám az amishok nem perelnek. Hitük szerint hibát követtek el, és ebbe bele kell nyugodniuk. Kraybill egyik amish ismerőse ezt úgy foglalta össze: az amishok túlélték az európai vallásüldözést, de nem biztos, hogy saját vagyonosodásukat is túlélik.
„A technológia fejlődése és könnyű elérhetősége veszélyezteti a kultúránkat” – válaszolja Sam, amikor arról kérdezzük, fennmaradhat-e hosszú távon az amishok életformája. „Amishok mindig lesznek, de azt nem tudnám megmondani, hogy hányan lesznek, és hogyan fogják túlélni a következő évtizedeket” – mondja. „Ez a millió dolláros kérdés.”
Pennsylvania, 2015. január
