Verseny a gyilkosság piacán

Az amerikai The National Interest emlékeztetett rá, hogy a Pentagon 2011-ben globálisan 3-4 ezer főre becsülte az al-Kaida fegyvereseinek számát, márpedig most csak Szíriában ennél ezerrel több van. Az elmúlt évek háborúiban a harcosok új nemzedéke nőtt föl, amelyik az amerikaiak által részben levadászott generáció helyére lépett. Nagyjából ­20-28 ezren lehetnek. Az IS-nek a CIA szerint Szíriában és Irakban mintegy 20-30 ezer bevethető tagja lehet. Amerikai hírszerzési források úgy vélik, a Közel-Keleten eddig 36 ezer külföldi, köztük 6600 nyugat-európai csatlakozott hozzájuk (egy részük elesett, mások hazamentek).

Az IS másutt harcoló fegyvereseinek számát további 32 és 60 ezer közé teszik, vagyis összesen 52–90 ezer harcosról van szó, így nem kétséges, hogy melyik jelenleg a nagyobb szervezet. Mint a CIA korábbi második embere, Michael Morrell megjegyezte: az IS-re több mint húsz országban esküdtek föl a helyi iszlamista csoportok, az új terroristák gyorsabban fejlesztik szervezetüket, mint az valaha sikerült az al-Kaidának.

Az utóbbi azonban váratlanul szívósnak bizonyult. A héten újra hallatott magáról Ajman al-Zavahiri, az al-Kaida a fejére kitűzött 25 millió dolláros amerikai vérdíj ellenére ismeretlen helyen – egyes feltételezések szerint Pakisztán törzsi területein vagy Afganisztánban – bujkáló „emírje". Az interneten közzétett két hangüzenet, illetve egy közlemény részint Szaúd-Arábiát bírálja, amiért Rijád az év elején kivégzett több mint negyven, az al-Kaidához tartozással és terrorizmussal vádolt személyt, másrészt a harc Indonéziára, Malajziára és a Fülöp-szigetekre való kiterjesztését sürgeti. (Indonéziában csütörtökön az IS hívei próbálkoztak párizsi típusú támadással.) Az egyiptomi származású orvos már korábban világossá tette: nem fogadja el az IS „kalifátusát".

A két szervezet azonban a jelek szerint a pénzügyi forrásokért, utánpótlásért vívott harcban sem kizárólag egymás rovására terjeszkedik. Az al-Kaida mögött régóta szaúdi, pakisztáni és török támogatást sejtenek – nem feltétlenül a kormányok részéről (lásd Szaúd-Arábiát, amelyet al-Zavahiri most ellenségnek nyilvánított). A szaúdiak és a törökök által felkarolt Iszlám Állam közben részben illegális kőolajexportból és más csempészetből, továbbá az elfoglalt területeken élők megadóztatásából tartja fönn magát. Maszkok az áldozatok neveivel a kenyai Garissa Egyetemen, ahol az al-Sabab tavaly rendezett vérfürdőt