Szlovákia azonban főleg elvi kérdésként állította be az ügyet. Kezdetben úgy tűnt, sikerült felsorakoztatni a tiltakozók között valamennyi balti, illetve kelet-közép-európai uniós tagországot. Végül a csehek és a bolgárok kihátráltak. Prágában túl keménynek, Szófiában viszont nem elég meggyőzőnek minősítették a szövegtervezetet, amelyet hét uniós miniszter – köztük Magyarországé – látott el kézjegyével.
|
Gáztároló az ukrajnai Sztrij mellett
Gleb Garanich / Reuters |
Fico néhány sikertelen próbálkozást követően a panaszlevél aláíróinak támogatásával elérte minimális célját: a legutóbbi uniós csúcson már napirendre került az Északi Áramlat bővítésének ügye. Brüsszeli értesülések szerint Angela Merkel német kancellár egyelőre annyit ígért meg, hogy nem hagyják cserben Ukrajnát.
A legtöbb európai szakértő egyetért azzal, hogy kizárólag gazdasági szempontból legalábbis vitatható az újabb gigaberuházás értelme, hiszen földrészünk csökkenő földgázfogyasztása miatt a már meglévő északi vezetékből az évente érkező 55 milliárd köbméternyi energiának jelenleg csak a felét használják fel, ezért indokolatlan a kapacitás tervezett megduplázása. Ráadásul az Ukrajna felől érkező gáz a kelet-közép-európai országok számára olcsóbb, mint az északi gázvezetéken érkező energia ára lenne.
Merőben mások a politikai szempontok. Moszkva számára azért fontos az ukrajnai tranzit lecserélése, mert ezután Kijev nem zsarolhatná őket a gázcsap elzárásával. Egyszersmind a németek és az oroszok ellenőrizhetnék Európa keleti felének szinte teljes gázellátását. Néhány ukrán és szlovák politikus annyira elragadtatta magát, hogy
újabb Molotov–Ribbentrop-paktumot emleget.
Fico viszont nemcsak Brüsszelben lobbizik, hanem Moszkvában is kilincselt az elfogadható megoldás érdekében. Ott Ukrajnát már nem hozta szóba. Állítólag személyesen Vlagyimir Putyin nyugtatta meg, hogy a Gazprom tulajdonába került belarusz gázszállító rendszer bővítése révén megbízhatóbb útvonalon, a Jamal 2.-n keresztül érkezhet majd az energia Lengyelországba, onnan Szlovákiába és Magyarországra.
Maros Sefcovic, az energiapolitikáért felelős uniós biztos pedig azzal igyekszik csitítani a három visegrádi ország, továbbá Románia, valamint a balti uniós államok illetékeseit, hogy az Európai Bizottság egyelőre csupán vizsgálja a tervezetet, amelyre még a német kormány sem adta az áldását, csupán az engedélyezési eljárás kezdődött meg. A biztos szerint 2016 lesz a fontos döntések éve, amikor a Brüsszel által szorgalmazott energiaunió, valamint az útvonalak és a források diverzifikációjának szempontjai alapján további tervezetekről is határozni kellene. Elsősorban azokról, amelyek a Balkán felől szállítanák nemcsak az orosz, hanem az azeri, esetleg a türkmén földgázt is.
Főleg a csehek, velük együtt újabban a szlovákok is, lobbiznak az Eastring-projekt támogatásáért, amely kétirányú lehetne, ha a meglévő vezetékhez Szlovákiában 18, Magyarországon 88, Romániában 651, Bulgáriában pedig 257 kilométernyi csöveket fektetnének le. Ebben az esetben ezen szállíthatnák az energiát északnyugatra, de visszafele is. Mivel a cseh rendszer a némethez is csatlakozik, akár a norvég vagy a holland mezőkkel is összekapcsolható lenne.
Cseppfolyós tervek
Közép-Európa számára egyre reálisabb lehetőségként jelentkezik a cseppfolyós földgázkínálat is: a lengyelországi Swinoujscie balti kikötővárosban már elkészült a cseppfolyós földgáz (LNG) fogadására és gázneművé visszaalakítására szolgáló létesítmény. Az adriai Krkben ugyanilyet terveznek, ami 2019-re készülne el. Ezért is fontos az észak–déli gázvezeték összekötése, amelyet leginkább a visegrádi négyek szorgalmaznak, de amit Ukrajna is támogat, mert így Kijev is kisebb mértékben függne az orosz gáztól.
