Izland a béke szigete, Szíria a földi pokol – mutat rá a Globális Béke Index (GPI) 2015-ös jelentése, amelyből kiderül: az elmúlt nyolc évben kevésbé békés hely lett a világ, főként a belföldi konfliktusok és a terrorizmus térnyerése miatt. Mindezek ellenére a tanulmány alapján úgy tűnhet, hogy a béke receptje nem bonyolult, „mindössze" nyolc komponensből áll.
Főként a természeti csodáiról és az egyedülálló gejzírjeiről ismert Izland, ám hírnevét öregbíti, hogy hivatalosan is a szigetország számít a legbékésebb államnak a világon. A Globális Béke Index (GPI) a társadalmi és közbiztonság mértéke, a bel- és külföldi konfliktusok jellege, valamint a katonai felkészültség alapján rangsorolja minden évben a világ országait, amelyek közül 2015-ben is az európai államok végeztek a legelőkelőbb helyeken (Magyarország a 22. helyet foglalja el Spanyolország után és Szlovákia előtt).
Bár a terrorfenyegetés miatt több ország – Dánia, Franciaország és Belgium – lejjebb csúszott a ranglistán, és kontinensszerte nőtt az erőszakos bűncselekmények száma, Európa továbbra is a világ legbékésebb régiójának számít. De csak akkor, ha nem soroljuk ide Ukrajnát. Az ausztráliai sydney-i székhelyű agytröszt, a Gazdaság és Béke Intézet (Institute for Economics and Peace) égisze alatt készült tanulmányban ugyanis külön kezelik az orosz–eurázsiai régiót, így a polgárháború sújtotta Ukrajnát is. A szerzők igen borúlátóak a háborút illetően: nem zárják ki, hogy az orosz–ukrán konfliktus végül nyílt katonai szembenálláshoz vezet. Azt is megjegyzik, hogy az örmény–azeri konfliktus is eszkalálódhat a közeljövőben, miután a felek többször megsértették a tűzszüneti megállapodást 2015-ben, s az azeri rezsim jelentősen növelte nemzetközi fegyvervásárlásait.
A helyzet azonban közel sem olyan súlyos, mint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, a világ legerőszakosabb régióiban. A polgárháború jelentette veszélyt csak növelte az Iszlám Állam iraki és szíriai térnyerése. A GPI szerint a régiónak van két sikertörténete is: Tunéziában sikeres parlamenti választások eredményeképp, Egyiptomban pedig a hadsereg által támogatott Abdel Fattah el-Sziszi kormányzása nyomán nőtt a politikai stabilitás, így az említett országokban nagyobb a béke, mint korábban. A sikertörténetek azonban viszonylagosak, hiszen Egyiptomnak és Tunéziának is meg kell küzdenie az iszlám terrorizmussal.
