Az egyházi értékelés lezárul, a történészi csak most kezdődik

Ez már pontifikátusa kezdetén, 1978 októberében világossá vált, amikor a hidegháborús kontextusban a pápai trónra emelkedett főpap így fordult a hívekhez: Non abbiate paura!, azaz Ne féljetek! (E címmel film is készült az életéről.)

A rá következő évben pedig a mélyen katolikus Lengyelországban tett látogatása alkalmával csak Varsóban kétmillió katolikust vonzott, miközben a vizit alkalmával bevetett állambiztonsági ügynökök száma „csak” 80-100 ezer főt tett ki az országban – idézte fel Illés Pál Attila történész a világegyház fejének hazalátogatásával kapcsolatban.

Stefan Wyszynski lengyel érsek üdvözli a pápát 1979-ben Reuters

Mint fogalmazott, ez volt az az időszak, amikor a lengyel társadalom ráérzett a saját erejére, a vizitet pedig, anélkül, hogy a pápa politikáról beszélt volna, biztatásnak vette. 1980-ban megalakult Gdanskban a Szolidaritás szakszervezeti föderáció, a korszak jelentős ellenzéki mozgalma. A katolikus lengyelség magára találását „második kereszténységként” is emlegették.

II. János Pál negyedszázadon is túl ívelő pontifikátusával is kitűnt kortársai közül. Ennek során megduplázta a Szentszék diplomáciai képviseletét, 120 alkalommal utazott külföldre, és kétszer, 1991-ben és 1996-ban Magyarországra is ellátogatott.

Mindezzel együtt, ahogy Illés Pál Attila fogalmazott, nincs tudomása róla, hogy olyan közeli kapcsolatot alakított volna ki a magyarországi katolikus vezetőkkel, mint a cseheknél Frantisek Tomásek bíborossal.

II. János Pál és XXIII. János pápa portréját viszik papok a római Szent Péter téren Stefano Rellandin / Reuters

A pápa támogatta a rendszerváltásokat, Európa újraegyesítésének eszméjét, de figyelmeztetett a vesztesek leszakadására is. Ehhez kapcsolódóan nem feltétlenül volt híve a demokráciának mint politikai berendezkedésnek sem. Mint lengyel filozófusokkal, Józef Tischnerrel és Krzysztof Michalskival beszélgetve II. János Pál kifejtette (magyarul megjelent: Emlékezet és azonosság, 2005), nem tartja önmagában való, végső értéknek a demokráciát.

Erre példaként említi Adolf Hitler náci vezért, aki demokratikus választásokon jutott hatalomra, vagy a demokratikus parlamentek „emberellenesnek” tekintett intézkedéseit, a művi vetélésről vagy a „kegyes halálról”, az eutanáziáról szóló törvényeket.

II. János Pál Göncz Árpáddal Magyarországon 1996-ban Velledits Éva

Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a „parttalan liberalizmus”, illetve a fogyasztói társadalom miként ássa alá az emberi méltóság kivívását éppen akkor, amikor pedig a kommunizmus bukása a megújulás lehetőségét teremtette meg.

Kritikákkal is szembesülnie kellett a lengyel pápának, nemcsak, de főleg liberális oldalról. Az óvszerhasználattal vagy a terhességmegszakítással szembeni álláspontját bírálták, és pápaságának vége felé, az ezredfordulón a világegyház nyakába szakadt a máig ható és utóda, XVI. Benedek pápaságát is végigkísérő papi pedofilbotrány.

Ellentmondásosra sikeredett II. János Pál más felekezetekkel kialakított viszonya, így a keresztény egyházak egységtörekvésével, az ökumenével kapcsolatban kialakított álláspontja.

Bocsánatkérések, például a szabadgondolkodókkal, mint Galileo Galileivel, a protestánsokkal vagy a zsidókkal szembeni bűnök megkövetése is végigkísérte pontifikátusát. Ám, mint Gonda László református teológus rámutatott, a korábban a debreceni református Nagytemplomba is ellátogató pápa vezette Kúria később, a kereszténység „koncentrikus köreiben” gondolkodva elvitatta az egyház fogalmát a többi felekezettől, református és evangélikus bírálatokat is kiváltva ezzel.

II. János Pál madridi szobra Sergio Perez / Reuters

XXIII. János, a „jó pápa” szentté avatása az isteni irgalmasság vasárnapján annyiban is különleges, hogy 2000-ben éppen II. János Pál avatta boldoggá. Nevéhez elsősorban a II. vatikáni zsinat megnyitása fűződik; emléknapját ennek kezdőnapja évfordulóján, október 11-én tartják.