Örökké kísért a megerőszakolt nők sikolya

Az első héten 50 másik nővel zárták össze, gyakran verték és kínzással fenyegették őket. Naponta mindössze egy tál rizst kaptak enni. Így telt egy hét, aztán egy moszuli, háromemeletes épületbe vitték őket. Mint mondja, ez afféle szexrabszolga-raktárként funkcionált, több száz nőt és fiatal lányt tartottak itt fogva. „Egyszerre 50 nőt sorakoztattak fel, tízes sorokban. Azt mondták, ne mozduljunk, ne sírjunk, vagy megvernek. Aztán férfiak jöttek, akik elmondták, milyen lányt szeretnének, majd kedvükre válogathattak közülünk” – idézi fel Hanan.

Egymást ölelgetik az Iszlám Állam fogságából megmenekült nők Ako Rasheed / Reuters

Őt végül egy 25 fős csoportba választották, majd onnan egy hétfős csoportba került és egy faluba vitték. A ház ajtaját a szélsőséges szunnita szervezet két fegyverese őrizte, míg a lányok bent mosakodtak. – Behoztak egy jazidi lányt, aki már két hónapja velük volt. Fekete, az arcot eltakaró nikábot viselt. Azt mondták, azt teszik majd velünk, amit vele is tettek. A lány kurd nyelven beszélt hozzánk. Azt mondta: „megvertek, megbilincseltek és megerőszakoltak” – mondja a lány, aki ezután úgy döntött, megpróbál megszökni.

Egy este kimásztak az ablakon. Hanan volt az ötödik. „A fal mellett osontam, és át akartam ugrani, amikor megláttam az elemlámpáik fényét. Az utolsó két lányt elkapták” – mondja. Ők rohantak, ahogy tudtak, és négy óra múlva már az Iszlám Állam területén kívül kerültek. „Ha meglátok egy szakállas alakot, remegni kezdek” – teszi hozzá. Most ugyan szabad, ám lelkileg megtörték a vele történtek.

Örökké kísért a megerőszakolt nők sikolya

Ahlamnak is sikerült megszöknie az IS fogságából. Őt, három gyermekét és szüleit otthonából ragadták el a fegyveresek. „Elvették a telefonunkat, az ékszereinket, a pénzünket” – eleveníti fel a történteket. A foglyokat először Tel Afarba vitték és egy börtönné átalakított iskolában őrizték. Majd faluról falura hurcolták őket, végül Hananhoz hasonlóan ők is Moszulban kötöttek ki.

„Felírták a nevünket egy papírra és megkérdezték, mit szeretnénk csinálni: a földeken lennénk szívesebben, takarítanánk vagy pásztorkodnánk” – mondja. Ők az utóbbit választották. Egy síita faluba kerültek, amelynek lakói már rég elmenekültek az Iszlám Állam elől. Körülbelül negyvenen éltek egy házban, ahol talált egy mobilt. A ház volt lakója felejthette ott. Felhívta a férjét, aki a szunnita szélsőségesek érkezésekor elmenekült. Éjjel beszéltek, amikor már mindenki aludt, a készüléket pedig az ágyneműbe rejtette. Ahlam tudta, ha észreveszik, hogy mobilon beszél, azonnal megölik. 

Az asszony és a többiek foglyokként éltek. Ha valaki megkísérelt megszökni a faluból, azt az Iszlám Állam harcosai durván megtorolták. Két, 40-es, 50-es éveikben járó férfit elkaptak, megverték őket, majd egy kisteherautóhoz kötözve vonszolták őket, hogy mindenki láthassa, mi lesz azokkal, akik nem engedelmeskednek. A jazidiknek végig kellett néznie az egészet. A holttesteket egy árokba hajították, nem engedték, hogy eltemessék őket. A megfélemlítések ellenére, miután Ahlan rokonait elvitték a házból, úgy döntött, muszáj megpróbálnia elmenekülni. Ezért egy éjszaka útnak indult három gyerekével. Kisbabáját álomba ringatta, másik két gyermeke pedig a ruhájába kapaszkodott.

Ahlam azért imádkozott, hogy a baba fel ne sírjon, és két gyereke bírja a gyaloglást. Az iránnyal tisztában volt, de a pontos útvonalat nem ismerte. Csak remélni tudta, hogy a szabadság felé vezető úton haladnak.

„Amikor hajnalodni kezdett, azt gondoltam, ennyi volt, most elkapnak minket” – meséli Ahlam, akit aggasztott, mit tesz majd, ha három gyerekével futni kényszerül. Szerencsére azonban erre nem került sor. Sikeresen megérkezett gyerekeivel az iraki Kurdisztánba.

Férje, Mahmúd pedig nyolc gyötrelmes hónap után újra láthatta feleségét és gyermekeit. A család öröme azonban nem volt felhőtlen, mivel Mahmúd szülei továbbra is az IS fogságában voltak.

Néhány nappal azután, hogy férj és feleség egymásra talált, idén januárban az IS elengedett 217 jazidi foglyot. A lépést senki sem értette. A szabadon engedettek között volt hatvan gyermek és több idős is, köztük Mahmúd szülei is, de Ahlam szülei továbbra is az Iszlám Állam fogságban maradtak.

Újra együtt a család Ako Rasheed / Reuters

A háromgyerekes anya azt mondja, azért menekülhetett meg a szexrabszolgaságtól, mert szoptatott és három gyermeke volt, amitől tisztátalanná vált a dzsihádisták szemében. A megerőszakolt és elhurcolt nők sikolya és szenvedése azonban örökké megmarad az emlékeiben.

„Mintha a kőkorszakban élnénk”

Vian Dakhil, a jazidik iraki parlamenti képviselőnője szerint az IS által elengedett jazidik gondozásra szorultak, épp ezért nagy terhet jelentettek a fegyvereseknek, miközben hasznukat nem vették.

Dakhil tagja Haider al-Abadi iraki elnök küldöttségének, mely kedden egyeztetett az Egyesült Államokban Barack Obama amerikai elnökkel. A képviselőnő azért könyörgött a nemzetközi közösségnek, hogy vessenek be nagyobb erőt az Iszlám Állam legyőzése érdekében. Az iraki elnök is emellett érvelt az amerikai elnökkel folytatott megbeszélésen. 

Dakhil a CNN riporterének megjegyezte, hogy a jazidik nők közül néhányan inkább azt kívánják, mészárolják le őket, mint hogy az elrablásuk után nemi erőszak áldozatai legyenek: „Mi inkább a halált részesítjük előnyben, mint hogy olyan dolgok történjenek velünk, mint ezekkel a lányokkal és nőkkel.”

„Ez elképesztő, hogy a 21. században ilyen megtörténhet, mintha a kőkorszakban élnénk” – mondja a jazidi képviselőnő, aki szerint az iraki kormány és a nemzetközi közösség feladata, hogy foglalkozzon azzal, hogyan lehetne az Iszlám Állam fogságából kiszabadítani az erőszak áldozatait.