galéria megtekintése

Sally mama, az őrangyal

1 komment


Körösi Ivett

– Csupán némi ételt kértem, és azt, hogy két órát pihenhessek. Nem volt hova mennem, mégis elküldtek. Azt mondták: a mecset nem szálló – idézi a The Guar­dian Naziyar Moradzsabit, egy Nagy-Britanniában élő iráni menekültet.

A 25 éves férfi hosszú utat tett meg, míg 2014-ben eljutott Iránból Nagy-Britanniába, ám az érkezését követően szorult helyzetbe került: kidobták a hostelből, ahol lakott. A muszlim fiatal abban bízott, hogy a Birminghamtől északra található Stoke-on-Trent egyik mecsetében majd segítenek neki, de csalódnia kellett. Végül „Sally mama”, a Szent Márk anglikán templom 58 éves lelkésze fogadta be. Moradzsabi azóta a nyáj tagja, s két hónapja meg is keresztelkedett, csakúgy, mint számos Stoke-on-Trentben élő muszlim menekült.

Sally Smith azt nyilatkozta lapunknak, hogy bár három éve bukkantak fel először templomában menekültek, az elmúlt 5-6 hónapban jelentősen megugrott a számuk. Mintegy 30 embert – irániakat, irakiakat, szíriaiakat – keresztelt meg az utóbbi időszakban.

 

– Sokan azt mesélik, hogy álmukban megjelent Jézus. Fényt láttak, s szeretnének többet megtudni Krisztusról – mondja a lelkész.

Sally Smith egy Srí Lanka-i menekült csecsemővel
A szerző felvétele

Akadnak, akiket nem vallásos élmények vezetnek az egyházhoz, hanem a menekvés során segítségükre siető keresztény emberek iránt érzett hála. Mások abban bíznak, hogy az áttérés növeli a letelepedési esélyeiket. – Én egy percig sem hiszem, hogy a papírokért csinálják – szögezi le Sally Smith, noha nem tagadja, hogy egy menekültkérelmet kedvezően befolyásolhat, ha valaki keresztény. Olyan országokba, ahol üldözik a keresztényeket, nem küldik vissza a menekülteket a brit hatóságok. Mégis úgy véli, hogy az emberek többsége valódi „spirituális élményen” megy keresztül, ami a ­templomba vezeti őket: mint mondja, sokan a keresztelkedés után is aktív tagjai a közösségnek.

– Azt látom, hogy ezek az emberek így reagálnak a meleg fogadtatásra. A menekültek nagyon elszigetelten élnek, rengeteg trauma van mögöttük. Elhagyták a hazájukat, a családjukat, egyesek poszttraumás ­stresszben szenvednek, és itt végre azt érzik, hogy szívesen fogadják őket, és senki nem bíráskodik. Új családra lelnek – magyarázta Sally Smith, akit hét évvel ezelőtt szenteltek fel. Korábban ápolóként dolgozott, s befogadó szülőként két Srí Lanka-i kislány pótmamája.

A lelkész őszintén beszél arról, hogy mint egy hétköznapi családban, úgy a közösségen belül is vannak feszültségek. A helyiek nehezen viselik a kulturális különbségeket, voltak, akik átmentek másik ­templomba. – Angliában az a szokás, hogy az ember időben érkezik a misére, leül, nem telefonál vagy mozgolódik. A más kultúrából érkezők között azonban előfordul, hogy a mise közepén toppannak be, vagy felveszik a telefont. Sokaknak ez már túl sok – meséli nevetve ­Smith, aki toleranciára inti híveit. Sőt néhány változtatást is bevezetett, hogy a menekültek otthon érezzék magukat a templomban, és jobban részt tudjanak venni a szertartásban: a hagyományos orgonazenék közé kortárs zenéket csempészett, és a miséken jelen van egy fárszi tolmács. A lelkész szerint szükség volt az újításokra.

– A menekültek lehetőséget adnak, hogy új alapokra helyezzük a dolgokat. Az egyház egy élő organizmus: tudnia kell változni ahhoz, hogy túléljen. Ha az anglikán egyház nem képes erre, akkor elveszett.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.