A kormányfő vezetői adottságait még az ellenzék sem tagadja. Sajnálatos módon azonban a legutolsó két nagy győzelem előhívta és erősítette a feltehetőleg mindnyájunkban benne lévő rossz tulajdonságot, az általa jónak, hasznosnak tartott elképzeléseket minden különösebb konzultáció nélkül érvényesítette. Olyan központi kormányzást vezetett be, mely a diktatórikus kormányzáshoz hasonlít, és amely számos társadalmi réteg elkeseredését és a nyugati demokráciák rosszallását vonta maga után.
Nézzük meg, hogy mire számíthatnánk, ha Orbán Viktor kiszállna a kormányzásból, és a vezető szerepet átadná Varga Mihály miniszternek, aki kiváló pénzügyi szakember, akinek a habitusa alapvetően eltér a miniszterelnökétől, és akit miniszteri tevékenységének évei alatt érdemleges támadás, kritika nem ért. Ez a váltás természetszerűen magával vonná a kormánynak és felépítésének „némi” átalakítását. Az még a politikát csak távolról figyelők számára is nyilvánvaló, hogy ezt követően az ország megítélése, nemzetközi kapcsolatrendszere alapvetően megváltozna. Az eddigit békésebb, harmonikusabb belpolitika váltaná fel. Jelentősen csökkenne azoknak a hatalma, akik különböző eszközökkel és csalafinta módokon milliárdokat juttattak egyes „vállalkozók” zsebébe. Biztos vagyok benne, hogy Varga miniszterelnök és az általa választott munkatársak nem engednék, hogy egyes magas pozícióban lévők „unokatestvérei” kiváltságos helyzetbe jussanak. Alaposabb konzultáció és a társadalom egyetértésének elnyerése előzné meg minden alapvető változás bevezetését. Különböző labdarúgócsapatok bőrfejű drukkerei sem akadályozhatnák meg büntetlenül egy egyszerű kezdeményezés elindítását. Minden területen előtérbe kerülnének a szakmai szempontok. Feltehetőleg kellő ünnepélyességgel állítanák le a felcsúti stadionnak és környékének a fejlesztését. A sportcsarnokra szánt milliárdokat is máshol hasznosítanák. Az ott lakók bebizonyítanák, hogy e nélkül is jól szerepel csapatuk a másodosztályban, és minden kivételezés nélkül is tudnak eredményesen dolgozni. Az új gazdasági hatalmasságok is visszafognák magukat, és még az is elképzelhető, hogy a jogtalan előnyökről és pénzügyi támogatásról is lemondanának. A parlamentben is békésebb hangnem uralkodna. Megváltozna az ország hangulata, a más véleményt képviselőket nem sorolnák be a volt kommunisták és/vagy a nyugati (bal)liberálisok hívei közé, akiknek minden törekvésük Magyarország tönkretételére irányul.
A sok milliárdra szert tevő gazdasági hatalmasságok nyilván mindent megtennének jelenlegi kedvező helyzetük megtartása és Varga megbuktatása érdekében. Nagyon bízok azonban abban, hogy addigra már a társadalom belátja, hogy az új kormányzás igazságosabb az előzőnél, és erőfeszítéseinket a külföld is méltányolja.
Ezzel egy időben szinte automatikusan megváltozna az ország külpolitikája, az EU és a nyugati országok hazánkhoz való viszonya. Már nem tekintenének bennünket olyan országnak, mely az EU-tól csak pénzt, támogatást követel, de már jóval a migránsválság előtt állandó támadója volt az EU-nak. Szilárd meggyőződésem, hogy az Egyesült Államok is másképpen nézne ránk, amiből az országnak csak haszna származna.
Mindez nyilván nem következne be egyik napról a másikra, de a társadalom támogatásával, következetes, kemény politikával meg lehetne teremteni ennek a demokratikusabb kormányzásnak az alapjait.
Előtérbe kerülnének a látványberuházásokkal szemben az ország fejlődését meghatározó beruházások. Feltehetőleg nagyobb figyelmet és több támogatást kapna az oktatás, a kultúra és az ország jövőjét meglapozó kutatás-fejlesztés (K+F). A kormány meghallgatná a különböző társadalmi rétegek javaslatait, és nem lenne szükség a bőrfejűek bevetésére a tiltakozók ellen. Eleve szóba sem kerülnének olyan intézkedések, amelyek több tízezer ember tiltakozását váltanák ki (lásd internetadó!). Hiszen a kormány minden nagyobb változás bevezetése előtt megtárgyalná azt az érintett rétegekkel. Minden, amit a társadalom jónak talál, természetesen változatlanul megmaradna. Mondanom sem kell, hogy a kormányrúd változatlanul a Fidesz kezében maradna, és Orbán Viktor is hasznosíthatná tapasztalatait az európai politikában.
Tisztelt politikusok! Tisztelt ország! Miért ne lehetne így?
A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja
