– Létezik egy állandó harc ezért a 15-20 százalékos szavazótáborért. Elsőként a volt államfő, Traian Basescu lépett, aki főleg a menekültkérdésben szólalt meg rendkívül radikálisan, és próbálta magához vonzani az EU-szkeptikus választókat. Most a PNL is „rákapcsolt" egy olyan személyiséggel, aki legionárius elveket hirdetett. Ez egyébként annyira nyilvánvaló, hogy butaság is tagadni.
– Miért vállalták a kockázatot?
– Egy hete nevesítették Marian Munteanut bukaresti polgármesterjelöltként, de a főváros gondjairól még nem esett szó, csakis a nézeteiről. Erről beszélni nagyon fontos egyébként, de ez is azt mutatja, hogy a liberálisok olyan jelöltet kerestek, aki segíthet nekik a Szociáldemokrata Párt fölé kerekedni. A két nagy párt támogatottsága közötti különbség ugyanis három százalékon belül van. Másfelől mindkét pártnak érdeke polarizálni a társadalmat, hogy rajtuk kívül a parlamentbe más alakulat ne kerüljön be. Ezért is fontos, hogy az RMDSZ megszerezze ősszel az öt százalékot, és a törvényhozásban hallatni tudja a szavát abban a két alapvető kérdésben, amely szerintem meghatározó lesz a következő két évben: az egyik az alkotmánymódosítás, a másik a területi-közigazgatási újraszervezés. Az sem kizárt, hogy a két párt a német modellt követve összeáll – ebben az esetben az erdélyi magyarság nagyon nehéz helyzetbe kerül.
– Visszatérve a beszélgetésünk elején említett incidensekre. Először ismerte el az igazságügyi miniszter, amire Ön többször felhívta a figyelmet, hogy a rasszista, idegengyűlölő incidensekért a hatóságok „puhasága" a felelős. Mire számít ezek után?
– Tudomásom szerint mindkét esetben már kihallgattak embereket. Hogyha a nyomozóhatóság úgy dönt, hogy ezek nem büntetőjogi esetek, akkor átküldheti hozzánk, viszont a körülményeket figyelembe véve nem hiszem, hogy a gyanúsítottak elkerülhetik a büntetőpert. A romák elleni hasonló incidensek meglehetősen gyakoriak, sokfelé találkozni a Halált a cigányokra! felirattal, de a mostani eset azért is súlyos, mert a főváros kellős közepén, a romák napján, egy kulturális esemény színhelyén történt.
– Az incidenst követő tiltakozáson, amelyen a román kormány több tagja is részt vett, Alina Serban roma származású színművész mondta azt, hogy tulajdonképpen még örül is a történteknek, mert legalább egy egész ország látja, amivel ő naponta szembesül eldugottabb helyeken. Mi a teendő, hiszen nem lehet minden rasszista felirat mellé tiltakozást szervezni miniszteri részvétellel?
– A romák többsége teljes mértékben integrálódott a társadalomba, nagyon sok területen rendkívül versenyképesek egyébként, de ők jóformán láthatatlanok. Ugyanakkor a média felnagyítja a romákkal kapcsolatos problémákat, és elhallgatja a pozitív példákat. Mondok egyet. Nemrég meglőttek egy roma lányt, aki két nappal később meghalt, és a szülei beleegyeztek, hogy a szerveit felhasználják a donorprogramban. Ez nem túl gyakori, és a média meg is írta, hogy egy 21 éves lány megmentette öt ember életét, csak azt „felejtették el" hozzátenni, hogy az életmentő roma volt. Két nappal korábban viszont még fontosnak tartották kiemelni, hogy a volt szeretője egy cigánylányt lőtt meg! Rengeteg időbe fog telni, amíg a romákkal szembeni diskurzus megváltozik. Amerikában a színes bőrűekkel valamikor a hatvanas években kezdték el ezt a munkát, és a mai napig rengeteg gond van. De én hiszek abban, hogy eredményeket lehet elérni egyrészt oktatással, másrészt szankciókkal, amikor egyesek túllépik a szólásszabadság határát. Nehéz a sajtót oktatni, de azért mi megpróbáljuk. Képzéseket szervezünk újságíróknak a szólásszabadság határairól, az esélyegyenlőségről és a hátrányos megkülönböztetésről.
– Milyen eredménnyel?
– Naponta végzünk sajtóelemzést, és ezek azt mutatják, hogy az újságírók jobban odafigyelnek arra, hogyan „csomagolják" a romákkal kapcsolatos híreket. Ugyanakkor az audiovizuális tanács gyakorlata is észrevehetően javult az elmúlt években.
– Múlt héten, az emberi jogokról szóló jelentésében az amerikai külügyminisztérium is a romákat érintő visszaéléseket emelte ki elsősorban Romániával kapcsolatban, a magyarok ért jogsértések kevésbé voltak hangsúlyosak. Holott a magyar közösség vezetői az utóbbi időben többször is megfogalmazták, hogy létezik Romániában egy tervszerű magyarellenes hatósági magatartás. Ön szerint mennyire reális a washingtoni jelentés?
– Rendszeresen találkozom amerikai diplomatákkal, gyakran meglátogatják az intézményünket. Az első kérdés rendszerint a romákkal kapcsolatos, de mindig szóba kerülnek a magyarság gondjai is. A washingtoni külügyminisztérium utóbbi három jelentésében, bár tömören, de megjelennek ezek a gondok.
– A magyar nyilvánosságban gyakran megfogalmazódó kritika a Nyugattal szemben, hogy már nem törődik a kisebbségek jogaival. Megalapozott ez a bírálat?
– A magyar közösségnek többet, rendszeresen kellene foglalkoznia az emberi jogokkal, amit sajnos az RMDSZ nem tesz meg 1993 óta, amikor a 15 pontos memorandumát az Európa Tanácshoz benyújtotta. Aztán vagy kormányon volt az RMDSZ, vagy párbeszédben állt az éppen aktuális kormánnyal, és úgy ítélte meg, hogy ezeket a kérdéseket tárgyalásos úton kezelni lehet. Persze a párbeszéd fontos, de a problémákat fel kell dolgozni, meg kell írni, el kell juttatni. Valóban úgy alakult, hogy Romániában a magyar kérdést lezárt ügynek tekintik. Sajnos az EU- és a NATO-csatlakozás után komoly visszalépések történtek. A román állam nem tudja, hogyan kezelje a magyar kérdést, és főleg az autonómiatörekvéseket. Ezért a válasza egészpályás letámadás, bármilyen identitással kapcsolatos igényt megpróbálnak elfojtani. Abszurdum például, hogy nem jelenhet meg a községháza felirat a hivatalon. Ez ugyanakkor jól mutatja, hogy – különösen a tömbmagyarság, a Székelyföld esetében – igyekeznek száműzni bármilyen, a helyi identitásra utaló elemet.
Eljutottunk oda, hogy feljelentenek egy diákszervezetet a magyar nyelvű plakátjáért, vagy a bíróság megtiltja a magyar nyelvű lap támogatását, mert azt nem fordítják le teljes körűen románra is. Ezek komoly gondok, amelyek csakis párbeszéddel orvosolhatók. A magyar kisebbség és a román többség képviselőinek le kell ülniük, és meg kell állapodniuk a hatályban lévő jogok alkalmazásáról. Nem látom más útját az előrelépésnek. A kisebbségi jogok alkalmazása terén az utóbbi hat évben folyamatos a visszafejlődés. Csak az utóbbi három évben háromszáznál is több alkalommal fordultak hozzánk panasszal olyanok, akik a magyar nyelvhasználatot a románokkal szembeni diszkriminációként értelmezik. Olyan bírósági ítéletek születnek, amely a törvényeket ferdén értelmezve egyszerűen nem vesznek tudomást a kisebbségi jogokról.
– Egyéb panaszok is vannak. Hogy a prefektusok rendre megtámadják a magyar vezetésű önkormányzatok határozatait, nem engedik kitűzni a székely zászlót...
– ... nem jegyzik be a nonprofit szervezetet, amelynek a megnevezésében szerepel a Székelyföld szó, nem engedélyezik a felvonulást a Székely szabadság napján, majd nyolcvan bírságot szabnak ki, miután ugyanott két évvel korábban a szélsőjobb masírozott engedély nélkül, de büntetlenül. Ezek mind azt mutatják, hogy a magyar közösséggel szemben kettős mércét alkalmaznak.
– De ezek spontán vagy összehangolt retorziók, ahogyan az RDMSZ vezetői tartják?
– Az elmúlt hat év azt mutatja, hogy nem spontánok.
– A Rise Project tényfeltáró portál közölt egy riportot a legionárius eszméket követő Új Jobboldalról, amelyben Ön a patkányokhoz hasonlítja ezeket a szervezeteket. Gondolom, szándékosan használta ezt az erős hasonlatot.
– Így van, és arra utaltam, hogy amikor kihágást követnek el – többnyire gyűlöletbeszéddel –, egyszerűen nem tudod őket utolérni.
– Nincs olyan érzése, hogy egyre inkább „előbújnak", és megpróbálnak bekerülni a politikai fősodorba?
– Nem hiszem, hogy ez Romániának érdeke. Nem érdeke a két nagy pártnak sem. Persze ez nem jelenti azt, hogy a szélsőjobboldali szervezetek nincsenek jelen a nyilvánosságban, viszont a nagy pártok „elszívják előlük a levegőt". Az egyik példa a múlt héten elfogadott úgynevezett hitelcsere törvény, amely egyértelműen a bankokkal és a multinacionális vállalatokkal szemben elégedetlen szavazókat célozza meg. Tehát azt hiszem, hogy a szélsőjobb nem tud meghaladni egy bizonyos szintet. Ugyanakkor a pártok már készülnek a „nagy egyesülés" százéves évfordulójára, és 2018 az erdélyi magyarságnak nagyon nehéz év lesz, ha arról fog szólni, hogy a románok legyőzték a magyarokat. Abban reménykedem, hogy éppen mivel az egész régió radikalizálódik, Romániában nem engedik nagyon félrecsúszni a dolgokat. És egyelőre nem is látom, ki lenne az, aki a parlamenti küszöböt megugrani képes szervezetbe gyűjtené össze a radikális mozgalmakat.
