|
Berlusconi ellen se szeri, se száma a korrupciós és hatalmi visszaélési ügyeknek
Yara Nardi / Reuters |
Hozzájuk képest Silvio Berlusconi úszta meg a legkönnyebben, pedig ő aztán gyakorta tilosba tévedt: bár a háromszoros olasz miniszterelnök ellen se szeri, se száma az adócsalási és egyéb visszaélési vádaknak, a 77 éves politikus nem került rács mögé, mindössze egy év közmunkát kapott. Hiába ítélték tavaly négy év börtönbüntetésre adócsalás miatt, hetvenéves kor fölött már nem küldik rács mögé az olaszok.
|
Ahogy a tönni kollégája, Janez Jansa (közepén) is kitart az ártatlansága mellett
Srdjan Zivulovic / Reuters |
Kisebb horderejű bűnökért, de tavaly a kabinetfőnöke miatt politikai karrierjével fizetett Petr Necas cseh miniszterelnök is, aki állami vezetői posztokkal „honorálta” politikai riválisai távozását. Ugyanígy járt a korábbi német államfő, Christian Wulff is, aki végül azért kényszerült lemondani, mert az a gyanú érte: üzletember barátainál nyaralt, és baráti kölcsönt fogadott el, amit esetleg politikai előnyökkel hálált meg. A bíróság ugyan felmentette, de Németországban már a gyanú árnyéka is elég volt a bukáshoz.
A fenti politikusokban közös az is, hogy mindannyian tagadták, hogy bármi törvénysértőt követtek volna el, és politikai hadjáratról beszéltek. – Nehéz meghúzni a határt, hogy hol használják politikai célra az ilyen támadásokat, és hol van mögötte valóban konkrét bűntett. Nincs kizárva, hogy ez is része a történetnek, mert a korrupció vádja újabban sikeres politikai marketingeszköz – mondta lapunknak korábban Anne Koch, a Transparency International európai és közép-ázsiai regionális vezetője, aki azonban arra is figyelmeztetett: nagyon fontos a politikusok korrekt elszámoltathatósága.
|
Petr Necas, a háttérben a vesztét okozó kabinetfőnökkel, Jana Nagyovával
Petr Josek / Reuters |
Épp ezért elengedhetetlen a független bíróságok erősítése mindenhol, ahol komolyan veszik a korrupció elleni harcot. Ez a visszaélés ugyanis nemcsak kézzelfogható gazdasági veszteséget okoz, hanem súlyos politikai következményekkel is jár. Ha a demokratikusan megválasztott politikusok visszaélnek a hatalommal, a közpénzeket maguk között osztogatják, vagy a maguk javára fordítják, ha megszüntetik vagy befolyásuk alá vonják az ellenőrző intézményeket (számvevőszéket, ügyészséget, bíróságokat, független sajtót), azzal óhatatlanul erősítik a rendszerellenes mozgalmakat.
Érdemes emlékeztetni rá, hogy Dél- és Közép-Európában néhány év alatt húsz százalékkal nőtt a korrupció. Részben azért is, mert megváltozott a fogalom definíciója. Míg régebben csak konkrét megvesztegetéseket jelentett, ma már ide sorolják a köz- és magánszféra érdekeinek összefonódását, a politikusok viselkedési kódexének megsértését, a lobbisták befolyásának növekedését, a nem közérdekből hozott törvényeket. Egyre áttekinthetetlenebb a pártfinanszírozás is, egyre nagyobbak és persze drágábbak a választási kampányok, és ezt valahonnan „ki kell termelni”. Jönnek a cégek, az üzletemberek, akik feltöltik a pártkasszát, gyakran illegális módszerekkel. Az már a következő lépés, hogy ebből a feketepénzből a politikusok személy szerint is részesüljenek.
