Új, direkt neki létrehozott funkcióját, az elnök környezetvédelmi és közlekedési különmegbízottjának tisztét amolyan „dísznyugdíjnak” tekintik, ám arra is felhívják a figyelmet, hogy Ivanov a nemzetbiztonsági tanács tagja maradt, vagyis az elnök még számol a véleményével.
Még a távozó személyénél is érdekesebbnek tartják az érkezőét: az államfői hivatal vezetését az eddigi helyettes, a 44 éves, észt nemzetiségű Anton Vajno vette át, aki rövid diplomáciai karrier után protokollosként került az elnöki csapatba. Noha neve a közvélemény nagy részének korábban semmit sem mondott, már eddig is nagy befolyása volt, hiszen ő állította össze Putyin napi programját, nagyrészt rajta múlott, ki juthat be az ország első emberéhez.
|
Putyin mostanában úgy cseréli a kádereit, mint más az alsógatyát
Szergej Karpuhin / Reuters |
Értelmes, megbízható, nagy munkabírású hivatalnoknak írták le ismerősei, olyannak, aki érti: mostantól politikai szerepet is kap. A sajátos orosz hatalmi szerkezetben, ahol a kormányfő posztja inkább csak szimbolikus, „az elnök helyettesének” éppen a hivatalvezetőjét tartják.
A mostani váltás egy folyamat részének tűnik. A Vedomosztyi moszkvai napilap például arra hívja fel a figyelmet, hogy Ivanov személyében tavaly augusztus óta a hatodik olyan funkcionárius távozott a posztjáról, akit Putyin közvetlen szövetségesének, sőt már-már barátjának tekintenek. Köztük volt például Vlagyimir Jakunyin, az orosz állami vasúttársaság volt elnöke, Viktor Ivanov, a drogellenes szolgálat vezetője és Andrej Beljanyinov, akit bő két hete menesztettek a vámhatóság éléről. Utóbbival „egy csomagban” és még előzőleg, februárban az államfő megmozgatott több regionális vezetőt, amivel kapcsolatban néhány elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy jó néhány, egykor az elnöki testőrségben szolgált vezetőt is helyzetbe hoztak.
Ez is alátámasztani látszik azt a véleményt, amelyet Vajno kinevezése kapcsán Andrej Percev, a Kommerszant napilap újságírója fogalmazott meg a Moszkvai Carnegie Központ honlapján megjelent írásában: a függőséggel határos személyes elkötelezettség a régi ismeretségnél fontosabbá vált Putyin számára. Egy volt vezető hivatalnok a Vedomosztyinak ugyanakkor a vérfrissítés szükségességével magyarázta a változtatásokat. A régi káderek nehezebben irányíthatóak, saját érdekeiket védik, gátolják az utánpótlás kialakulását, ami árt az elnöki hatalomnak és a kormánypárt, az Egységes Oroszország népszerűségének – fejtegette. Kirill Sulika egy kis ellenzéki párt, a Demokratikus Választás egyik vezetője viszont blogjában a sztálini vezetési módszerek visszatéréséről írt, és úgy vélekedett:
„bizton állítható, hogy már nincsen semmiféle vezető elit, hanem csak egy személy létezik, a neve Putyin”.
