Míg az ezredfordulón a lakással kapcsolatos kiadások a családok heti kiadásainak a 16 százalékát tették ki, ez mára elérte a 20 százalékot. A fiatalok számára szinte kilátástalanná vált a helyzet, egyre nagyobb arányban kényszerülnek még harmincas éveikben is egy fedél alatt élni szüleikkel.
A 2007–2009-es pénzügyi világválság alaposan megrázta az építőipart. Míg 2007-ben még 177 ezer, tavaly mindössze 110 ezer új otthon épült. Az idei javuló gazdasági helyzetben végre a lakásépítés terén is érezhető a fellendülés.
Ennek jegyében a kenti Ebbsfleetben is beindultak a munkagépek. Remények szerint itt épül fel negyven év óta az első, új brit város, ahol húszezer otthon várja majd gazdáját. A Londontól 32 kilométerre, keletre kialakuló települést – az új, nagysebességű vasútvonalnak köszönhetően – mindössze 17 perc alatt el lehet majd érni a városközpontból.
Számítások szerint az egymilliós nagyságrendű lakáshiány leküzdéséhez legalább évi 200 ezres ütemben kellene építkezni. Pontosan erre a számra tett ígéretet az ellenzéki Munkáspárt, ha megnyeri a jövő évi választást. Ha egészen más körülmények között is, a Labour ugyanilyen bátor vízióval állt elő és győzött a második világháború után. 1945 után huszonhét új város jött létre.
Erre az építési lázra jól rímel Nick Clegg miniszterelnök-helyettes minapi bejelentése is, amely szerint a két rangos egyetemi város, Oxford és Cambridge között három új kertváros létesül. A krónikus hiány enyhítésére a kormány 2,4 milliárd fontos keretet különített el. (Az igényeket csak fokozza, hogy az Európai Unió 2004. májusi bővítése óta Kelet-Közép-Európából, illetve az unión kívüli országokból érkező bevándorlók kétmillió fővel gyarapították a szigetország népességét.)
A központi kormány az önkormányzatoktól vár javaslatokat a kertvárosok helyének kitűzésére és a fejlesztésre. Az igazság azonban az, hogy a helyhatóságok nagyon is sárosak a lakásfejlesztési víziók elgáncsolásában. Bár elméletben támogatják a lakásépítési programot, gyakran hivatkoznak arra, hogy az új beruházások tönkreteszik a környezetet, de legalábbis megfosztják az eddigi lakókat a megszokott szép kilátástól.
Különböző vidékvédelmi lobbicsoportok, köztük a Campaign to Protect Rural England vagy a műemlékvédelmi National Trust válogatott erőfeszítésekkel akadályozzák meg, hogy a zöldövezetben új házak épüljenek. A The Independent éppen a napokban emlékeztetett, hogy az Egyesült Királyság területének csak 13 százaléka van beépítve.
Az ingatlanvásárlás legnagyobb akadálya mégis a források hiánya. A legutóbbi recesszió eltántorította a bankokat és építőszövetkezeteket a jelzálog-hitelezéstől. Különösen Londonban alakult ki az a tarthatatlan helyzet, hogy a kulcsfontosságú munkavállalók – egészségügyi dolgozók, tanárok, tűzoltók, egyéb közalkalmazottak – már nem engedhetik meg maguknak, hogy a városközpont közelében lakjanak. Pedig az önkormányzatok igyekeznek elősegíteni, hogy mindenekelőtt ők, illetve a kerületben élő vagy dolgozó más rászorultak résztulajdont vásároljanak egy ingatlanban.
Egy mára ugyan enyhített, de még létező előírás eredményeként minden új létesítményben a lakások harmadát-negyedét szociális szempontok alapján kell értékesíteni. Ezek a piaci árnál valamivel olcsóbb ingatlanok általában az alsóbb emeleteken helyezkednek el, a kivitelezési költségeket is igyekeznek alacsonyabban tartani, de ettől eltekintve ezek a lakók is ugyanazokat a szolgáltatásokat vehetik igénybe, mint a többi ingatlantulajdonos.
