galéria megtekintése

Valódi kincsek nagyon régi szomorúságokról

A Fölszállott a páva fellépői önmagukat alakítják, nem pedig egy rájuk erőltetett szerepet próbálnak meg minél kevesebb rontással eljátszani. Őszinték, autentikusak - és árad belőlük, áthatja őket a honvágyról, fárasztó melókról, elrontott szerelmekről szóló népi zene és tánc.

Van valami bájosan megható a kereskedelmi csatornák tehetségkutatóiban. Amikor a sminkesek által a fröccsöntött műanyag díszletekhez igazított fellépők rossz angolsággal, popos hajlítgatásokkal megfűszerezve adnak elő olyan slágereket, amelyek már a kilencvenes években is cikinek számítottak. Persze tisztelet a kivételnek, hiszen azért akadnak páran, akik tudnak énekelni, esetleg még angolul is.

Fotó: MTVA - Gálos M. Samu
2014-es Fölszállott a páva legnagyobb felfedezettje, a tizenhét éves Kacsó Hanga Borbála - Fotó: MTVA - Gálos M. Samu

Mégis, a Fölszállott a páva egyik legnagyobb erőssége a hasonló műsorokkal szemben éppen az, hogy semmi erőlködés és izzadságszag nem lengi körül a szereplőket. Ebben nagy szerepe van annak is, hogy teljesen lényegtelen, ki nyeri meg a versenyt. Ahogy a zsűri tagjainak sem az a célja, hogy a produkciók értékelése során önmagukat fényezzék, vagy nyilvánosan vegzálják a zavartan mosolygó énekeseket. Mondjuk ez elég furcsán is állna Sebő Ferencnek vagy Sebestyén Mártának.

 

A 2012 után idén második alkalommal megrendezett Fölszállott a páva nem csupán azért fontos, mert az egyébként lenyűgöző népi kultúrát nagyon igényesen sikerült bemutatnia. Hanem azért is, mert olyan karakterek jelentek meg benne, akiket látva a néző sok mindenen elgondolkozik.

Fotó: MTVA - Gálos M. Samu
Kurdi Gábor a dudán - Fotó: MTVA - Gálos M. Samu

Például akkor, amikor az egyik bejátszásban meglátja Vaszi Leventét, a csángó magyartanárt, amint éppen népdalra próbálja tanítani Kállay-Saunders Andrást, az idei Euróvíziós Dalfesztivál magyar indulóját. A jelenet működik, a Szent István Bazilika előtt vidáman nevetgélnek ők is, a stáb is, és az arra járó fiatal lányok is, miközben a háttérben halkan duruzsol Kállay-Saunders dala, a Running.

Aztán Vaszi Levente már a színpadon áll, és egy gyimesi húsvéti éneket ad elő. Hogy melyik dal mélyebb és erősebb, azt talán most felesleges részletezni. Bár azért az sokat elmond, hogy még Sebestyén Márta is másodpercekig keresi a szavakat Vaszi értékelése előtt.

Egyébként a szerkesztőknek is külön dicséret jár a kisfilmekért, amelyekben az indulók a tőlük kapott feladatokat teljesítették. Kurdi Gábor hangszerkészítő és dudaművész például a kínai-magyar kéttannyelvű általános iskolában, lelkes kínai kislányoknak magyarázott arról, hogy miért dudálni a legjobb dolog a világon.

Később érkezik Balogh Károly, aki jászberényi cigány táncával jutott el a döntőig. A döntőben is improvizál, akárcsak az előző fordulókban. Egy cigányzenekar kíséri, hárman vannak, két gitáros, és egy kannás. A zene egészen elképesztően jó, a kalapos-bajszos muzsikusukból és a fiatal táncosból árad a lendület és a lazaság.

Fotó: MTVA - Gálos M. Samu
Balogh Károly tánca alatt jászsági cigányok fotóit vetítették - Fotó: MTVA - Gálos M. Samu

Vaszi és Balogh előadása alatt végig fényképeket látunk, főként portrékat emberekről, akik a fellépők szűkebb hazájából származnak. Vaszi éneke alatt így öreg gyimesi csángókat, Balogh tánca alatt pedig jászsági cigányokat.

Ezen a ponton pedig rájön a néző, hogy a műsor azért működik ennyire jól, mert a fellépők tényleg önmagukat alakítják a színpadon, nem pedig egy rájuk erőltetett szerepet próbálnak meg minél kevesebb rontással eljátszani. Aztán tovább töpreng azon, hogy a népzene és a néptánc vajon mikor és miért tűnt el teljesen a köztudatból, és vette át a helyét valami egészen más.

A magyar és cigány népi táncokat és zenéket figyelve tényleg megdöbbentő, hogy milyen kincshalom tetején üldögélünk, miközben fogalmunk sincs arról, hogy ez mind a miénk. Pont olyan, mint a New Orleansi feketéknek a jazz, vagy a chicagóiaknak a blues. Valami nagyon régi szomorúságról szól. Honvágyról, fárasztó melókról, elrontott szerelmekről.

Nagyjából erről énekelt a 2014-es Fölszállott a páva legnagyobb felfedezettje, a tizenhét éves Kacsó Hanga Borbála is. Egy nyárádmenti dalt hozott, hangszerkíséret nélkül. De a dalhoz nem is kellett semmi, Kacsó Hanga Borbálán kívül. Így szólt:

"Csendesen folyó víz, télben megaluszik.
Télben megaluszik, nyárban megmelegszik.
De az én szívem soha meg nem nyugszik.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.