A 2012 után idén második alkalommal megrendezett Fölszállott a páva nem csupán azért fontos, mert az egyébként lenyűgöző népi kultúrát nagyon igényesen sikerült bemutatnia. Hanem azért is, mert olyan karakterek jelentek meg benne, akiket látva a néző sok mindenen elgondolkozik.
 |
| Kurdi Gábor a dudán - Fotó: MTVA - Gálos M. Samu |
Például akkor, amikor az egyik bejátszásban meglátja Vaszi Leventét, a csángó magyartanárt, amint éppen népdalra próbálja tanítani Kállay-Saunders Andrást, az idei Euróvíziós Dalfesztivál magyar indulóját. A jelenet működik, a Szent István Bazilika előtt vidáman nevetgélnek ők is, a stáb is, és az arra járó fiatal lányok is, miközben a háttérben halkan duruzsol Kállay-Saunders dala, a Running.
Aztán Vaszi Levente már a színpadon áll, és egy gyimesi húsvéti éneket ad elő. Hogy melyik dal mélyebb és erősebb, azt talán most felesleges részletezni. Bár azért az sokat elmond, hogy még Sebestyén Márta is másodpercekig keresi a szavakat Vaszi értékelése előtt.
Egyébként a szerkesztőknek is külön dicséret jár a kisfilmekért, amelyekben az indulók a tőlük kapott feladatokat teljesítették. Kurdi Gábor hangszerkészítő és dudaművész például a kínai-magyar kéttannyelvű általános iskolában, lelkes kínai kislányoknak magyarázott arról, hogy miért dudálni a legjobb dolog a világon.
Később érkezik Balogh Károly, aki jászberényi cigány táncával jutott el a döntőig. A döntőben is improvizál, akárcsak az előző fordulókban. Egy cigányzenekar kíséri, hárman vannak, két gitáros, és egy kannás. A zene egészen elképesztően jó, a kalapos-bajszos muzsikusukból és a fiatal táncosból árad a lendület és a lazaság.
 |
| Balogh Károly tánca alatt jászsági cigányok fotóit vetítették - Fotó: MTVA - Gálos M. Samu |
Vaszi és Balogh előadása alatt végig fényképeket látunk, főként portrékat emberekről, akik a fellépők szűkebb hazájából származnak. Vaszi éneke alatt így öreg gyimesi csángókat, Balogh tánca alatt pedig jászsági cigányokat.
Ezen a ponton pedig rájön a néző, hogy a műsor azért működik ennyire jól, mert a fellépők tényleg önmagukat alakítják a színpadon, nem pedig egy rájuk erőltetett szerepet próbálnak meg minél kevesebb rontással eljátszani. Aztán tovább töpreng azon, hogy a népzene és a néptánc vajon mikor és miért tűnt el teljesen a köztudatból, és vette át a helyét valami egészen más.
A magyar és cigány népi táncokat és zenéket figyelve tényleg megdöbbentő, hogy milyen kincshalom tetején üldögélünk, miközben fogalmunk sincs arról, hogy ez mind a miénk. Pont olyan, mint a New Orleansi feketéknek a jazz, vagy a chicagóiaknak a blues. Valami nagyon régi szomorúságról szól. Honvágyról, fárasztó melókról, elrontott szerelmekről.
Nagyjából erről énekelt a 2014-es Fölszállott a páva legnagyobb felfedezettje, a tizenhét éves Kacsó Hanga Borbála is. Egy nyárádmenti dalt hozott, hangszerkíséret nélkül. De a dalhoz nem is kellett semmi, Kacsó Hanga Borbálán kívül. Így szólt:
"Csendesen folyó víz, télben megaluszik.
Télben megaluszik, nyárban megmelegszik.
De az én szívem soha meg nem nyugszik.”
