|
Telefontöltés a táborban
Peter Nicholls / Reuters |
Nem érte be azonban ennyivel. Valódi, gyakorlati segítséget szeretett volna nyújtani az embereknek, így jött a könyvtár ötlete. „Az itteni emberek nagy része iskolázott - ki akarnak jutni innen, olyan könyveket szeretnének olvasni, amelyek segítenek nekik megtanulni angolul írni és olvasni, hogy munkát tudjanak keresni és ki tudják tölteni önállóan a szükséges formanyomtatványokat” - jegyzi meg Jones. „Azt tervezem, hogy felveszem a kapcsolatot a brit Open Universityvel, hátha tudnak segíteni. Azt szeretném, ha idővel a menekültek maguk működtetnék ezt a helyet, hogy ne is legyen rám szükségük” - teszi hozzá.
|
A menekültek között rengeteg az iskolázott ember
Juan Medina / Reuters |
Az Etiópiából származó Kahasay eközben épp a könyvek között csemegézik. Stephen King halálsoron című regényére esett a választása. Hat hete él a Dzsungelben, fárasztó, megterhelő úton van túl, szeretne kicsit megpihenni. „Etiópiából Szudánba, aztán a szaharán át Líbiába mentem. Onnan hajóval érkeztem Olaszországba, majd vonattal ide. Nagy-Britanniába szeretnék menni - már rengetegszer próbálkoztam, vonatokra és teherautókra próbáltam felugrani...” - meséli.
A Dzsungel olyan, mint egy falu. A maga módján szervezetten működik, van benne két templom, egy mecset, különböző üzletek, fodrászok, van, aki biciklikereskedést és -szervizt üzemeltet. A különféle nemzetiségű emberek próbálnak honfitársaikhoz közel maradni, így az afgánok, szírek, szudániak és eritreaiak jól elkülönülnek egymástól. Az egyes "kerületeket" a különféle anyagokból tákolt kunyhókra aggatott nemzeti színű zászlók választják el egymástól.
|
Próbálnak a sajátjaik közelében maradni a tábor lakói
Juan Medina / Reuters |
A könyvek mellett a játékok nyújtanak némi örömet az átmenetileg itt élők számára. Nagyon népszerű a dominó, de a kártyajátékok és a társasok is nagy népszerűségnek örvendnek - ezekből sincs túl sok.
„Szeretném azt mondani, hogy az Eritreából származó, hatéves Abel megragadta a könyveket, amiket hoztam és azonnal megmutatta az anyukájának, de hogy őszinte legyek, a müzliszelet érdekelte őt leginkább. Megfogta a csomagot és egyszerűen sugárzott a boldogságtól, aztán pedig - és ez volt a legmegindítóbb - továbbment és megosztotta a finomságokat a közelében lévő felnőttekkel” - írja riportjában Roger Tagholm.
