A kommunizmus bukása és a Szovjetunió felbomlása után felmerült ugyan az újraegyesítés, de a román közélet homlokterébe csak az utóbbi néhány évben került. Ma már elképzelhetetlen olyan eszmecsere az ország jövőjéről, amelyben a részt vevő politikusokat ne kényszerítenék színvallásra Moldova és Románia egyesülésének kérdésében. A „két román állam” újraegyesülésének napirenden tartásáról civil mozgalom gondoskodik.
Az Actiunea 2012 szervezet időről időre utcai demonstrációkat szervez, és javaslatára a legutóbbi, októberi tömegtüntetés alkalmával elfogadták az úgynevezett Bukaresti kiáltványt, amely a két ország „békés és demokratikus egyesítésének” előmozdítására ösztönzi a politikusokat és a társadalom egyéb szereplőit. A dokumentumban megfogalmazott konkrét célok egy részének megvalósulása máris folyamatban van. A román közszolgálati televízió azóta döntött egy moldovai fiók nyitásáról, és hamarosan létrejön a két ország közötti energiaelosztó rendszerek összekapcsolása.
A bukaresti kormány számos egyéb területen is látványosan támogatja a „kisebb testvért”: kulturális intézmények épülnek Moldovában román állami pénzen, a bukaresti kabinet iskolabuszokat, rendőrautókat ajándékoz Chisinaunak, hogy csak néhány példát említsünk. A téma fontosságára Traian Basescu leköszönő államfő érzett rá először. 2013 novemberében, pár nappal azelőtt, hogy az Európai Unió vezetői a vilniusi csúcstalálkozón parafálták volna a Grúziával és Moldovával kötendő társulási megállapodásokat, Basescu egy tévéinterjúban bejelentette: az euroatlanti csatlakozás után Románia következő nagy projektje az újraegyesítés lesz.
Victor Ponta miniszterelnök akkor elhamarkodottnak, sőt károsnak nevezte az államfő kijelentését. Szerinte Basescu feleslegesen hitegeti a moldovaiakat, sőt azoknak a malmára hajtja a vizet, akik „Moldovát minél távolabb szeretnék tudni Európától”. Meglátása szerint idevezethetnek az egyesülést szorgalmazó nyilatkozatok, amelyek félelmet kelthetnek a választók egy részé ben, akiket a moldovai kommunisták amúgy is az országuk Románia általi annektálásával riogatnak.
Nem egészen egy évvel később Victor Ponta az egyesülést tette elnökválasztási kampányának mottójává. Ugyan hivatalos választási programjában a Moldovai Köztársaság kapcsán mindössze az európai integráció támogatását nevezi „össznemzeti érdeknek”, egyfajta „hitnek a Prut mindenkét oldalán élő román hazafiak számára”, a kampányban tett nyilatkozatai jóval explicitebbek.
– Miután több százezer román életét áldozta az első világháborúban, 1918-ban itt, Gyulafehérváron megvalósítottuk a legfontosabb nemzeti célkitűzésünket: a Nagy Egyesülést. Azt szeretném, ha támogatnátok abban, hogy száz év múltán újra az a büszke, erős, megbecsült ország legyünk, amelyet őseink 96 évvel ezelőtt megálmodtak. Ez az én vállalásom, illetve kérésem minden román felé, hogy valósítsuk meg másodszor is a románok Nagy Egyesülését – mondta szeptember 12-én Gyulafehérváron Victor Ponta az elnökjelöltséget elfogadó beszédében a Szociáldemokrata Párt kongresszusa előtt.
A nyilatkozat ellen azonnal tiltakozott az orosz külügyminisztérium. A moszkvai közlemény szerint Oroszország „felelőtlennek és elfogadhatatlannak” tartja a 2018-as „második Nagy Egyesülést” vizionáló nyilatkozatokat. Ezek a moszkvai külügy szerint arra utalnak, hogy „egyes bukaresti körök egy szuverén szomszédos állam annektálását célzó terveket szőnek”. A moldovai szocialisták felháborodott közleményben „visszhangozták” a moszkvai kritikát.
Ebben felhívták a figyelmet, hogy a „brutális unionizmus” a román állam hivatalos ideológiájává vált. Ponta szavai szerintük azt bizonyítják, hogy a román politikusok „kivétel nélkül Moldova megsemmisítésére és annektálása” törekednek. Az idei romániai elnökválasztási kampányban az újraegyesítés nem maradhatott ki a másik nagy politikai pólus, a Keresztény–Liberális Szövetség jelöltje programjából sem. Ebben Klaus Johannis azt hangsúlyozza, hogy a Moldovai Köztársaság európai útja és a két ország egyesülése nem egymást kizáró projekt. Az őmegközelítése azért érdekes, mert korábban az egyesülés inkább egyfajta mentőövként merült fel arra az esetre, ha Moldova EU-integrációja kútba esik.
– Az újraegyesítés olyan alternatíva, amelyet csakis Bukarest kínálhat fel és kizárólag Chisinau fogadhat el. Ha a Moldovai Köztársaság polgárai nem akarják az újraegyesítést, senki nem kényszerítheti őket erre, ha viszont akarják, senki nem állíthatja meg őket. Ez következik a két állam különleges kapcsolatából – áll az egyébként szász származású jobboldali jelölt elnöki programjában.
A romániai magyaroknak elvileg csak káruk származna a Moldovai Köztársaság és Románia egyesüléséből, hiszen annak nyomán a számarányuk öt százalék alá csökkenne. Ez többek között azzal járna, hogy a magyar érdekképviselet számára gyakorlatilag lehetetlen lenne a parlamenti bejutási küszöb „megugrása”. Az alkotmány által szavatolt jelképes, egyfős törvényhozási képviselet főleg ahhoz képest lenne óriási visszalépés, hogy jelenleg nemegyszer jut az RMDSZ-nek a királycsináló szerepe. Mégis a magyarok közül is egyre többen drukkolnak a román–moldáv egyesülésnek. Köztük van Székely István politológus, az RMDSZ társadalomszervezési kérdésekért felelős főtitkárhelyettese.
– Úgy tűnik, hogy a székelyföldi autonómia kapcsán konjunkturális lehetőség nyílna azzal a közjogi átalakítással, amit Moldávia befogadása érdekében Románia meghozna – fejtette ki a Népszabadságnak Székely. A politológus a chisinaui értelmiségi körök vitáira alapozza álláspontját: saját államiságuk van, ami értelemszerűen az ottani elit számára nagyon sokat jelent, és ezt nem akarják feladni még egy európai uniós jövőképért sem, ha az azzal jár, hogy a jelenlegi Moldova a romániai megyék szintjére degradálódna.
Érdekes módon a moldovai értelmiség ellenérzései mögött az erdélyi románság múlt század eleji kálváriája húzódik meg. Az 1918-as „Nagy Egyesülés” után az egykori ókirályság szabályosan bekebelezte Erdélyt, az erdélyi román értelmiséget pedig egyértelműen hátrányos helyzetbe hozta. Székely István szerint a moldovai értelmiség alapállásában meghatározó a törekvés, hogy elkerüljék az egykori erdélyi román elit sorsát, ezért közjogi garanciákat kérnek a „különállásuk” fenntartására. Olyan romániai berendezkedést szeretnének, ami elvileg hasonlítható a székelyföldi autonómiához.
– Ez azt jelenti, hogy a két ország egyesítése maga után vonna egy olyan közjogi átalakítást, amelynek az oldalvizén nagy valószínűséggel érvényesíthető a székely autonómia gondolata – magyarázta a politológus. Majd kérdésünkre tisztázta: meglátása szerint ez a megközelítése a székelyföldi autonómiának sokkal reálisabb akármelyik másiknál. Egyelőre úgy tűnik, a Moldovai Köztársaság európai integrációja sem kerülhet szóba, amíg az ország keleti határvonala bizonytalan, vagyis a Dnyeszteren túli területek fölött a szakadár tiraszpoli kormány rendelkezik orosz „békefenntartók” támogatásával.
|
Választási kampány Chisinauban, 2009-ben
Gleb Garanich / Reuters |
A román külügyminiszter tavaly július elején Moszkvába látogatott, és ott feltételezések szerint a kilencvenes évek eleje óta szunnyadó konfliktus rendezéséről tárgyalt, miután Bukarestben megelégelték a szakadár tiraszpoli kormány és Chisinau nem létező párbeszédét. Márpedig a Dnyeszter-melléki konfliktus az egyetlen akadálya a román–moldáv egyesülésnek – húzta alá akkor Lulea Marius Dorin, az Actiunea 2012 mozgalom vezetője.
Azonban szociológusok szerint a második „nagy-román” egyesülés akadálya maguk a moldovaiak. Bár hozzá kell tenni, az utóbbi időben ezen a téren is mutatkozik némi változás. Korábban a Pruton túli lakosság mindössze 10-12 százaléka értett egyet a Romániához való csatlakozással. Ehhez képest a chisinaui székhelyű Román Tanulmányok és Stratégiák Központ (Centrul Roman pentru Studii si Strategii – CRSS) nyár elején készült felmérésében 54 százalék kivitelezhetőnek tartotta az egyesülést, 52 százalék támogatta is, és csupán 32 százalék ellenezte.
A kutatás reprezentativitását kérdőjelessé teszi, hogy az adatfelvétel „kikerülte” a mintegy 150 ezer fős gagauz autonóm régiót, amelynek vezetői hevesen ellenzik a román egyesülést. November 30-án sorsdöntő parlamenti választást tartanak a Moldovai Köztársaságban. Megfigyelők szerint a voksolás kimenetelétől függ, hogy megmarad-e Chisinau európai irányultsága, vagy megerősödnek a Moszkva által támogatott erők, amelyek az orosz–kazah–belorusz vámunió felé fordítja az országot.
Egy biztosra vehető: Romániában a következő években is napirenden marad az egyesülés, mégpedig azért, mert Romániának szüksége van egy új nemzeti projektre. A rendszerváltás után volt néhány ilyen cél: az európai uniós és a NATO-csatlakozás, de ezek megvalósultak.
– A román belpolitika olyan mélyen megosztott, hogy lehetetlen belpolitikai kérdések kapcsán konszenzuson alapuló jövőképben megegyezni, ezért sokkal egyszerűbb külpolitikai kérdéseket tematizálni – magyarázta Székely István. – Úgy tűnik, a moldáv–román egyesülés lesz a következő években az a projekt, amely valamiféle jövőképet ad. Egyszerre teljesít két alapvető elvárást: a jövőbe mutat és konszenzusnak örvend.
