A több mint 64 milliós lakosság jelentős részének okoz fejfájást az EU-hoz 2004-ben (majd 2007-ben) csatlakozott kelet-közép-európai országokból érkező bevándorlás. Érdekes megfigyelésről számolt be a Sky News politikai tudósítója, Anushka Asthana a The Observer vasárnapi lapban megjelent cikkében. Az 1980-as években Északnyugat-Angliában felnőve azt tapasztalta, hogy a „hozzá hasonló” emberek a bevándorlással kapcsolatos félelem tárgyai.
„Indiaiakat, pakisztánikat, bangladesieket és Srí Lanka-iakat a legmegsemmisítőbb módon pakikká összemosva vádoltak azzal, hogy a tűrőképesség határára sodorják a közszolgáltatásokat, ráteszik a kezüket a szociális szempontok alapján szétosztott lakásokra, és bajt kevernek az iskolákban.” Asthana úgy látja, hogy mára a hindu közösséget nem győzik eléggé méltatni a kiskereskedelemhez, az üzleti élethez és az ingyenes egészségszolgáltatáshoz nyújtott hozzájárulása miatt. Az aggodalom és ellenszenv legújabb tárgyai a Kelet-Európából bevándoroltak, akik „elkerülhetetlenül” kihívást jelentenek a megszorításoktól sújtott közszolgáltatások számára.
Asthana benyomása szerint akármi is történik a következő parlamenti választáson, a Nagy-Britannia EU-tagságáról rendezendő népszavazáson vagy azon túl,
„mindig lesz emberek egy csoportja, amely nyugtalanságot kelt Nagy-Britanniában. Csak az nem biztos, hogyan fognak ezek az emberek kinézni.”
A legérzékletesebben a UKIP idei választási sikersorozatában megnyilvánuló elégedetlenségen nem változtat olyan „apró” tény sem, mint a kelet-európaiak bizonyítottan pozitív hozzájárulása az adóbevételekhez. A napokban éppen a miniszterelnöki cím egyik várományosa, Boris Johnson londoni főpolgármester emlékeztetett arra, milyen nélkülözhetetlenek a kelet-európaiak a kereskedelemben, a szálloda- és vendéglátóiparban, valamint a szolgáltatási szektorban, segítséget nyújtva ahhoz, hogy London a „világ fővárosa” legyen. Johnson szerint a brit munkavállalókat legalább annyira irritálja a bevándorlás mértékének növekedése, mint az olcsó kelet-európai munkaerőnek a bérek csökkenésére gyakorolt hatása. A londoni főpolgármester védelmébe veszi a zsörtölődő angolokat, akik
„nem gonoszak, nem utálják a bevándorlókat, csak a bevándorlás ellenőrzésével van bajuk”.
Ha a rettegett román és bolgár invázió eddig elmaradt is, a liberális–konzervatív kormánynak minden fenyegetés és szigorítás ellenére sem sikerült a tervezett százezer alá csökkentenie a nettó bevándorlást. A legutóbbi egy év adata – 243 ezer – nemhogy sokkal több a reméltnél, de meghaladja az előző tizenkét hónap 175 ezres számát is. Ahogy a legutóbbi The Sunday Times vezércikke is sürgette, David Cameron miniszterelnöknek további tennivalója van a brit „előnyök”, a szociális juttatások, a lakástámogatások és az adókedvezmények megnyirbálása terén: ezek mágnesként vonzzák a szigetországba a bevándorlókat, az unióból és azon túlról egyaránt.
