A gyarmattartói múlt, Észak-Afrika közelsége is szerepet játszik. Az egykori gyarmatokról, különösen Algériából és Tunéziából származó bevándorlók, főleg a második és harmadik generáció soraiban rengeteg a magát kirekesztve érző, a radikális iszlamista prédikátorok által könnyen behálózható, ugyanakkor erőszakra hajlamos fiatal. A hatóságok túl sokáig hunytak szemet a külvárosokban kialakult párhuzamos társadalmak felett, ahonnan keveseknek sikerül kitörniük. Ugyanakkor a szekuláris állam tilt a közintézményekben minden vallási megnyilvánulást, beleértve a ruhaviseletet – az IS ezt is a muzulmánok elnyomásaként tünteti fel.
Míg Alain Juppé volt konzervatív miniszterelnök és államfőjelölt-aspiráns szerint Franciaország lett az Iszlám Állam első számú célpontja, Manuel Valls kormányfő pár hónappal ezelőtti közlése szerint több mint kétezer francia állampolgár tartozik az iszlamista terrorhálózatokhoz. Szíriában és Irakban több mint hatszáz francia, köztük több mint 280 nő harcol az Iszlám Állam fekete lobogója alatt. A közel-keleti frontokról becslések szerint közel 300-an tértek vissza Franciaországba, ahol sikeresen „alámerültek”. Nizza és környéke, általában Dél-Franciaország több települése iszlamista fellegvárnak és toborzóirodának számít.
A francia hatóságok ugyan megsokszorozták a terrorizmus ellen bevetett erőket és eszközöket, a belügyi tárca, a rendőrség és a belső elhárítás különböző (titkos)szolgálatai, illetve speciális egységei között továbbra is akadozik az információáramlás, illetve -csere. A Nemzetgyűlésben több képviselő sürgette, hogy amerikai mintára hozzanak létre országos terrorellenes központot.
Az IS stratégái azt is tudják, hogy minél több terrorakciót követnek el Franciaországban, a támadásokkal az iszlám és bevándorlásellenes Nemzeti Front (FN) malmára hajtják a vizet. Jövőre államfő- és parlamenti választásokat rendeznek, s az FN-t irányító Marine Le Pen esetleges győzelmének a dzsihadisták felettébb örülnének. Hiszen az Európai Unió egyik kulcsállamát sikerülne destabilizálniuk, s olyan párt jutna hatalomra, amely még radikálisabban lépne fel az iszlamisták ellen. Az erőszak és gyűlöletspirál pedig egyre mélyebbre hatolna.
