Arról viszont kevesebb szó esett, legalábbis eddig, hogy nemcsak a közegészségügyi, hanem a geopolitikai következmények is egyre súlyosabbnak ígérkeznek a stratégiailag háromosztatú (kelet, dél, nyugat) Fekete-Afrika egyik gócpontján, nyugaton. A helyzet túllépett az egészségügyi válságon, és „egyre nagyobb fenyegetést jelent a regionális és a globális biztonságra” – hangoztatta Barack Obama csütörtökön, az ENSZ-közgyűlés margóján rendezett ebolafórumon. Az amerikai elnök előző nap, a közgyűlés plénuma előtti hosszas felszólalásában is említést tett az ebola jelentette fenyegetettségről.
– A legrosszabb forgatókönyvet egy világjárvány jelentené, 70 százalékos halálozási aránnyal. De annyi már most bizonyos: az ebola akadályozza ezeknek a koldusszegény országoknak a polgárháborúkat követő újjáépítését, s félő, hogy a nemzetközi közösség magukra hagyja őket – mondja Búr Gábor Afrika-szakértő, az ELTE tanszékvezetője. Hozzáteszi: márpedig önmaguktól ezek a „bukott államok” képtelenek kilábalni a helyzetből, amibe kerültek.
– Már csak ez hiányzott nekik. Sokan ezekben az országokban egész életükben nem látnak orvost, s ami most folyik, csak a gyanakvást, a pánikot erősíti. Még a válságzónán kívüli Elefántcsontparton is ferde szemmel néznek már a vándormunkásokra, akik pedig a kávét, a kakaót szüretelik – mondja Búr. Különös kockázatnak látja, ha az ebola érdemben átterjed az eddig mérsékelten érintett Nigériára, azon belül is a húszmilliós Lagosra, egész Afrika második legnagyobb metropolisára, ahonnan naponta indulnak járatok New Yorkba, Londonba. Nigéria a térség 175 milliós kulcsországa.
Az ebola nyomán leginkább érintett Libériában, Sierra Leonében és Guineában összesen mintegy 20 millióan élnek. Libériában, amelyet pedig az Egyesült Államok „gyarmatosított vissza”, a 4,5 milliós lakosságra mind össze 45 orvos jut. Az ENSZ emberi fejlettségi indexén, az élhetőségi ranglistán a 175–183. helyen, a világ alsóházában található mindhárom ország.
Most gyakorlatilag leállt náluk az állam, derül ki a helyszíni beszámolókból. Ebolában megbetegedettek fetrengenek közpadokon, döglődik az egészségügy, az oktatás, a termelés. Azok sem jutnak orvoshoz, akik nem ebolában, hanem valami egészen másban betegedtek meg. Mindez aláássa a hosszú polgárháborúk nyomán egyébként is meggyengült közbizalmat. Érvényesül a karanténeffektus: Libériát, amely pedig 60 százalékban behozatalra szorul alapcikkekből, elkerülik a hajók.
A brüsszeli székhelyű Nemzetközi Válságcsoport is arra figyelmeztetett: az ebola okozta egészségügyi válság olyan politikai krízissé válhat, amely a Nyugat-Afrika stabilizálására irányuló többéves erőfeszítéseket foszlathatja szét. A szervezet figyelmeztet Bissau-Guinea és Gambia veszélyeztetettségére is.
Libéria tájékoztatási minisztere, Lewis Brown azt mondta: a polgárháború után „csak a tizenegyedik évében vagyunk annak, hogy kiépítsük a képességet, hogy egymás mellett éljünk. Az ebola ezt a képességet veszélyezteti”. Mint hozzátette, a világ nem várhat arra, hogy Libéria, Sierra Leone és Guinea a konfliktusba zuhanjon vissza.
