A tanulmány a nagyüzemi élelmiszer-termelésből származó termékek környezetterhelését is vizsgálta. Az eredmények azt mutatják, hogy egy kg bárányhús előállítása 39,3 kg szén-dioxiddal egyenértékű üvegházhatást okozó gáz keletkezésével jár. A sorban a következő a marhahús, ebből 1 kg előállítása során 27,1 kg szén- dioxid kerül a légkörbe. (A bárányok a szarvasmarhához képest arányaiban kevesebb húst adnak, viszont felnevelésük, táplálásuk hasonló mennyiségű üvegházgáz-kibocsátással jár.)
A marhahús előállítása egyébként több mint kétszer annyi környezetterhelést okoz, mint ugyanannyi sertéshús előállítása, négyszer nagyobbat, mint ugyanannyi baromfihús előállítása, továbbá tizenháromszor nagyobb szennyezéssel jár, mint ugyanannyi zöldség megtermelése.
A hústermelés esetében az üvegházhatást okozó gázok zöme a tenyésztés során keletkezik. A marhahúsok esetében ez az érték (90 százalék) többek között a szarvasmarha metángáztermelésével, valamint a takarmányozásra felhasznált növények termesztésével magyarázható. Ezzel szemben a nem kérődző állatok (például a szárnyasok) nem termelnek metánt, így a tenyésztési szakaszban jóval alacsonyabb a környezetterhelésük, viszont nagyüzemi feldolgozásuk jóval több energiát és vizet igényel, mint a többi hústermelő állat feldolgozása.
Az állattartás visszaszorulása miatt itthon, 1987-hez képest, napjainkra több mint felére csökkent a tehenek bendőjéből a légkörbe jutó metán mennyisége – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat adataiból. A csökkentett metánkibocsátás – a békésen legelésző, kérődző tehenek mindegyike naponta 300-500 liter metángázt is kibocsát – az ország teljes termelésének közel két százalékát teszi ki, ugyanakkor ez a szám emelkedni fog, hiszen a szürkemarha- és a bivalyállomány 2011 óta nemcsak gazdasági, hanem természetvédelmi (legelő-karbantartási) okok miatt is gyarapszik.
A bendőből felszabaduló metán mellett a trágyából is származik metán, illetve a dinitrogén-oxid mint üvegházhatású gáz kibocsátása is jelentős. „Az állatokhoz köthető összes üvegházhatású gáz- (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) kibocsátásnak (ezt vegyük 100 százaléknak) részarányai az egyes állatokra lebontva az EU 27 országában 2007-ben az alábbi szerint oszlott meg: a tejelő tehenek 32, a húsmarhák 28, a disznók 26, a szárnyasok 8, a kecskék 3 százalékban, míg a tojástermelés 3 százalékban járult hozzá az állatokhoz köthető összes üvegházhatású gázkibocsátáshoz” – tudtuk meg Koncz Péter ökológustól.
A húsmentes napnak Koncz Péter azért látja értelmét, mert figyelemfelkeltésre, gondolkodásra buzdít. A szakember szerint az állattenyésztéshez kapcsolt üvegházhatású gázok kibocsátását nem is a technológiai fejlesztések, az agrárszektor adaptációja (alkalmazkodás) mérsékelné a legjobban, hanem a saját viselkedésünk megváltoztatásával elért kevesebb húsfogyasztás és kevesebb pazarlás.
Egyes kutatások szerint a pazarlás csökkentésével 8–17 százalékkal lehetne mérsékelni az üvegházhatású gázok kibocsátását. A „ne egyél húst” kampánnyal kevesebb, de szintén jelentős, 10–14 százalékos üvegházhatású gázkibocsátás-mérséklést lehet elérni. Ha a húsmentes hétfőt pazarlásmentes napok követnék, annak lenne igazán értelme.
