|
Rengeteg gyerek él az utcán Kairóban, köztük ők is
Reuters |
Hadeel 8 éves volt, amikor elszökött otthonról, s most, két évtizeddel később is hajléktalanként éli mindennapjait. Többször megpróbált kitörni ebből: kétszer is házasságra adta a fejét, egyik alkalommal a frigy gyilkossággal ért véget, Hadeel megölte férjét. Hat gyermeke van, ketten vele élnek, a többieket a nagymama neveli, aki szintén az utcán él. A gyerekek a rendszer számára láthatatlanok: mivel az utcán születtek, nincs születési anyakönyvi kivonatuk, sem személyi igazolványuk. Az állam szemében tulajdonképpen nem is léteznek.
Hogy hányan is élnek úgy, ahogy Hadeel és gyermekei, nem tudni pontosan. Januárban a kormány által közzétett felmérés szerint Egyiptomban kicsit több mint tizenhatezer gyerek élt az utcán. Ugyanakkor az UNICEF 2007-es jelentése ennek ellentmond, az Egyesült Nemzetek Gyermek Alapja adatai alapján legalább hatszázezer gyerek él fedél nélkül.
„Nem tudhatunk pontos számot, hiszen nem lehet nyomon követni a gyerekeket” – mondja Nelly Ali, aki önkéntesként dolgozik az egyik menhelyen, és a doktoriját is az utcagyerekekkel kapcsolatos napi munkája, tapasztalatai alapján írja. „Összevissza járkálnak, nincs születési anyakönyvi kivonatuk, és aztán meghalnak” – jegyzi meg.
Abban sincs egyetértés, hogy egyáltalán ki számít utcagyereknek. Akad köztük hat, de 16 éves is, sőt, huszonévesek is szép számmal – mint a háromgyermekes Manal, vagy a hatgyermekes Hadeel. Van, aki csak napközben él az utcán, éjszakára hazatér a szülői házba, mások időről időre elszöknek otthonról, de aztán mégis visszatérnek. És persze sokan vannak, akik valamiért úgy döntenek, hogy végleg elhagyják otthonukat.
Ghada Waly miniszter definíciója szerint az a 16 ezer gyerek, akik „elhagyták a kormányzóságot, ahol családjuk él, és megszakadt rokonaikkal a kapcsolat. Akik a hidak alatt alszanak, vagy üres lakásokban húzzák meg magukat, ők a legveszélyeztetettebbek, rájuk vonatkozott a hét hónappal ezelőtti felmérés”.
Ezzel sokan nem értenek egyet. Manal úgy véli, a minisztériumban meglehetősen leegyszerűsítik a dolgokat, hiszen az a kisfiú, aki napközben az utcán lóg és az ottani hierarchiában megvan a maga helye, még akkor is utcagyereknek számít, ha minden este hazamegy aludni.
|
Utcagyerek alszik egy autó alatt Kairóban
Reuters |
A 15 éves Nadia szerint is sokan egy kalap alá veszik az utcagyerekeket, azonban a kép ennél jóval összetettebb: korukat, nemüket, de a hátterüket tekintve is nagyon különböznek egymástól.
Abban a legtöbb, gyerekekkel foglalkozó szakember egyetért, hogy nem csak a szegénység miatt kötnek ki a városban a gyerekek. A családon belüli erőszak jelentősebb szerepet játszik ebben.
A 12 éves Farah nem akart a nagybátyjának dolgozni, aki prostituáltakat futtatott. A nagybácsi erre éktelen haragra gerjedt, leláncolta és többször megerőszakolta a kislányt. Egy nap Farah azt mondta, engedelmeskedni fog, engedje el, bármit megtesz, amit a férfi kér tőle. Miután kioldozta, a lány kivetette magát a negyedik emeleti ablakból. Több csontja eltört, de csodával határos módon túlélte a zuhanást. A kórházi kezelés után nem tért haza többé.
Az utcán sem sokkal könnyebb az élet: a nők és gyerekek gyakran lesznek csoportos nemi erőszak áldozatai. A szüzek arcát gyakran megjelölik az elkövetők, egy apró sebet ejtenek a szemük alá.
„Három-öt napig is kibírom alvás nélkül” – mondja a 16 éves Yasmine, aki úgy próbálja elkerülni a szörnyűségeket, hogy alig alszik. Mások inkább Manalhoz hasonlóan fiúnak adják ki magukat, így megmenekülnek a nemi erőszaktól, és a társadalom is jobban elfogadja őket.
Noha az egyiptomi alkotmány kimondja a férfiak és a nők közötti egyenlőséget, ez a valóságban korántsem valósul meg. Férfiruhát öltve azonban a sebezhető nők is zavartalanul dohányozhatnak, kiabálhatnak, vagy csak úgy ücsöröghetnek az utcán.
