galéria megtekintése

Ön is barangolhat egy katona álmában

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 13. számában
jelent meg.


Csordás Lajos
Népszabadság

Egy katona álmában tűnnek fel az I. világháború évtizedének jellegzetes plakátjai a Nemzeti Múzeumban megnyílt Elsodort világ – Plakátálmok 1910–1920 című kiállításon. És az álomban sok minden felrémlik: nők, mulatók, filmek, színházak, újságok, üzletek, a kor látványosságai és termékei.

A katona álmához teremről teremre változnak a díszletek. Induláskor, a békeidőkben még kellemes zene szól, a boldogság papírból hajtogatott, színes madarai repkednek felettünk, aztán a háborús esztendők installációjában már förgeteg felhők, halálmadarak gyülekeznek, majd jönnek a fekete évek: a bukás, a forradalmak és Trianon. Ravatallal, gyászleplekkel, a tömeggyűlések fekete esernyőerdeivel.

A képes plakát a század elején még viszonylag új műfaj volt, tudjuk meg Ihász Istvántól, a kiállítás rendezőjétől, aki a múzeum mintegy 45 ezer darabos plakátkollekciójából válogatta a most bemutatott 145-öt. A szöveges hirdetmények helyett az 1880-as évektől jelentek meg a színes, illusztrált falragaszok, kezdetben még historizáló vagy realisztikus stílusban. De a XX. század első éveiben már a szecesszió hatja át az ábrázolást és így kissé dekadensnek látszik a háború előtti világ.

A nő karcsú, erotikus döggé válik a rajzokon, akinek vágyaival a férfi szinte nem tud lépést tartani. Földes Imre híres plakátja, a Rohanjunk a rohanó időkkel is épp ezt a nőtípust jeleníti meg 1914-ben. Egy lendületes mozgású, karcsú, fiatal nőt látunk, akinek karjába öreg lovagja úgy csimpaszkodik kétségbeesetten, mint egy retikül, a hölgy viszont rohan a Didó krémszappanért.

 

Ez a mű volt egyébként a Nemzeti Múzeum előző, 2005-ös nagy plakátkiállításának címadó darabja. Nagyon tudta ezeket a szecesszionista bestiákat és a mellettük komikusan ható, elsatnyult férfiakat Faragó Géza is. Így a Nakiri mulató plakátján, melyen egy kéjenc ficsúr kukkolja egy dáma vetkőzését. Bezzeg Bíró Mihály férfiai atletikus Toldi Miklósok! Az a figura, akit Fischer Tibor birkózóbajnokról mintázott, s aki 1912-től kalapácsos emberként vonult be a plakáttörténetbe, sőt a történelembe is mint a szociáldemokrácia és a Népszava emblémája, az évtized egyik főszereplője.

Százéves álmok változó díszletek között
Százéves álmok változó díszletek között
Szabó Miklós

Látjuk őt először is 1911-ben repülővel a kezében (amikor Székely Mihály, a híres aeronauta gépére gyűjtöttek éppen). Ugyanő 1917-ben kisfiút segít át a szakadék felett a Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete nevében. Aztán 1919-ben kalapáccsal a kezében ő hirdeti május 1-jét. Végül 1920-ban Manno Miltiadesz plakátján karikatúraként jelenik meg, mint olyan alak, aki a nagy tombolás után szembesül tetteivel: tanácstalanul fogja a fejét a szétvert országcímer felett.

Olyan jelenségeket is végigkövethetünk a plakátokon, mint a bulvársajtó térnyerése a tízes években. Egy 1903-as alkotáson a Pesti Hírlap büszkén hirdette magáról, hogy 52 ezer példányával az ország legelterjedtebb napilapja, de 1910-ben a Friss Újság már 200 ezer példányban kelt el. Majd jött Az Est.

Érdekes az is, ahogy a háborús plakátokon az ellenséget ábrázolták: a szerb szamáron lovagolva üzen hadat; a dülledt szemű, szőrkucsmás orosz korbáccsal a kezében ront a polgári lakosságra. Hanem a magyar huszárok: mint a mennyei seregek daliái. Senki nem rajzolta őket szebben Garay Ákosnál. A grafikát nem csak plakátokon vetette be a győzelem érdekében a Monarchia.

A kiállításon is láthatók a légtérbe lógatott, óriásira nagyított Vivát-szalagok (melyek könyvjelzőnyi, megvásárolható darabok voltak eredetileg) vagy a háborús magyar kártya Kóber Leó katonafiguráival. Kóber hadikölcsönplakátot is rajzolt, és ’19 januárjában egyike azoknak, akik Adyt megörökíthették a halottas ágyon. A Tanácsköztársaság propagandagrafikája nemzetközi hírű lett. Egészen új, drámai hangú plakátművészet született abban a néhány hónapban.

A színhasználat a vörösre és a feketére redukálódott, a képiséget pedig a legújabb izmusok határozták meg. Uitz Béla az expresszionizmus eszközeivel élt a Vörös katonák előre című falragaszán, Pór Bertalan ugyanakkor Cézanne fürdőzőire emlékeztető kubista zászlólengetőket festett a Világ proletárjai egyesüljetek! című plakátjára.

A Tanácsköztársaságot közvetlenül követő idők plakátművészete kerülte a kommünre emlékeztető avantgárdot. Így konzervatív és sokkal kevésbé hatásos képi világgal jelent meg az ország feldarabolásának drámai eseménye. Bár Manno Miltiadesz Nem akartok katonát látni? című keserű gúnyplakátja az ország darabjait széthordó délszláv, cseh és román katonákról így is beleég az emlékezetünkbe.

Elsodort világ-plakát-álmok, 1910-1920. Magyar Nemzeti Múzeum. Megtekinthető október 18-ig.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.