Még kínosabbá tette a magyar–brit vereséget, hogy Cameron kierőszakolta a szavazást – miközben az EU-csúcsokon voksolás nélkül, konszenzussal szokás dönteni. Pontosan az az eredmény született, amelyet mindenki megjósolt: a brit–magyar párost 26:2 arányban leszavazta a többi kormányfő. David Cameron sietett közölni, hogy „nagyon súlyos hibáról" van szó, amely csak közelebb sodorja Nagy-Britanniát az EU-ból kilépéshez. Éppen ez a fenyegetőzés, ez a szokatlanul éles hangnem volt az, amely egységbe kovácsolta Juncker támogatóit, illetve elbizonytalanította az ellenzőit.
Alaposan megnehezíti a mostani kudarc Cameron dolgát. A konzervatív politikus a brit EU-tagság feltételeinek újratárgyalását, a szigetországnak kedvező reformok kiharcolását ígérte odahaza, csakhogy Juncker kinevezése és a „frontális ütközés" a többi tagállammal még bizonytalanabbá teszi e tárgyalások kimenetelét. A brit miniszterelnök az uniós tagságról rendezett népszavazással is ijesztgeti az európai partnereit, ezért hangsúlyozta a csúcstalálkozón Angela Merkel német kancellár: „Azt hiszem, találunk majd kompromisszumokat, és teszünk egy lépést Nagy-Britannia felé."
Még nem teljesen érezheti magát José Manuel Barroso jelenlegi bizottsági elnök székében az 59 éves Jean-Claude Juncker: kinevezését az Európai Parlamentnek (EP) is meg kell szavaznia. Igaz, túlzottan aggódnia sem kell az ottani voksolás kimenetelén, hiszen a legnagyobb EP-frakció, az Európai Néppárt őt választotta csúcsjelöltjének, és a második legnagyobb politikai csoport, a szocialisták is támogatják őt. Már csak azért is, hogy a csúcsjelölti rendszer létjogosultságát bizonyítsák: az új uniós alapszerződés szerint a kormányfőknek figyelembe kell venniük az EP-választások eredményét, amit a parlament úgy értelmez, hogy az ő jelöltjeik közül kell válogatni. Most végül is ez történt, és Cameron két mulasztást követett el: nem tiltakozott időben a csúcsjelöltek szisztémája ellen, és nem állított hiteles ellenjelöltet Junckerrel szemben.
|
Juncker jelölése nem volt nagy meglepetés.
Francois Lenoir / Reuters |
S ezzel még nem ért véget az uniós posztok szétosztása. A tervek szerint július 17-én újabb EU-csúcsot rendeznek – egy nappal azután, hogy az Európai Parlament szavaz Junckerről –, és itt folytatják az alkudozást a jelöltekről. Az Európai Tanács állandó elnökének posztján a belga Herman Van Rompuy-t például Helle Thorning-Schmidt dán kormányfő válthatja. A következő kül- és biztonságpolitikai főképviselőként – a brit Catherine Ashton utódjaként – emlegetik Radoslaw Sikorski lengyel vagy Federica Mogherini olasz külügyminisztert. Az Európai Parlament már július elsején új elnököt választ magának, a német Martin Schulz nagy valószínűséggel megtarthatja ezt a pozíciót.
Ami a további menetrendet illeti, a tagországok által delegált EU-biztosjelölteket szeptemberben hallgatja meg az Európai Parlament. Már az októberi plenáris ülés feladata lesz jóváhagyni a teljes Európai Bizottságot, amely így november elsején léphet hivatalba. A londoni kormánynak is érdekében áll addigra zökkenőmentes munkaviszonyt kialakítani Jean-Claude Junckerrel, aki ellen a brit média több személyes támadást indított. Egyes lapok a család náci múltjáról cikkeztek (Juncker apját arra kényszerítették, hogy a Luxemburgot megszálló német hadseregben szolgáljon), mások előszeretettel emlegették, milyen sokat iszik. Időnként Juncker is visszavágott, a csúcstalálkozó előtt így fogalmazott: „ha győz a józan ész", kinevezik őt, bár ebben nem lehet biztos, mert „a józan észt nagyon egyenlőtlenül osztották szét".
